Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

tárgyakat, majd konzerválja. Igen ám, de nem minden múzeumban van ilyen műhely. Ezek a múzeumok jegyzék kíséretében a kiválogatott tárgyakét elküldik a központi múzeumba, s amikor rákerül a sor, konzerválják. Miután ez lassú folyamat, nem tudtam elnézni, hogy ápolatlanul, gondozatlanul heverjenek nálunk a raktárban a tárgyak. Kényszerűségből a következő eljárásokat alkalmaztam: Felkerestem egy ismerős szíjjártót és megkérdeztem, mivel lehetne a kiszáradt bőrt megpuhítani. Tanácsára Ferkó-olajjal bekentem őket, s szellős helyre kiraktam. Amint a bőr beszívta az olajat, visszatettem őket a helyükre. A rozsdás vastárgyakról először drótkefével ledúrtam a rozsdát, majd egy ruhadarabbal tisztára töröltem. Végül parafinolajjal (kerékpár- vagy varrógépolajjal) bekentem. 3—4 évig megvédi a rozsdától a tárgyakat. Ugyanis a nehezen száradó vékony olajréteg elzárja az oxigén útját, s így a vas nem rozsdásodik. A réztárgyakat pedig — akárcsak a gazdasszonyok — Sidollal kifényesítettük. A textíliát kimostuk. Idők folyamán, különösen raktármeszelés előtt, az összes raktári anyagunkat a fenti módon megtisztítottuk ós a leírt egyszerű eljárásoknak vetettük őket alá. Ezután már csak az újonnan bekerült tárgyak rendbehozatalára került sor. Havonta átlagosan 10—12 tárgyat gyűjtöttem, s ennek megtisztítása a napi 4 órai elfoglaltságú takarítóasszonynak sem okozott különösebb gondot. A második lépés: a leltározás. Ez már némi szakértelmet kíván. A tárgyakat először is meg kell számozni. Ennek általánosan ismert szabályai vannak. Követelmény: abszolút olvasható számokat szabad csak írni. Egy cédulára magamnak is leírom a 9 számjegyet az előírt alakban. Amikor pedig mással leltároztattam, elébetettem s megkívántam, hogy olyan számokat használjon. Még a leltározás megkezdése előtt készítek megfelelő számú félkeménypapír cédulát, melyeknek az egyik végét ki is lyukasztom. Erre filctollal felírom a tárgy számát, és a cédulát zsineggel a tárgyra kötöm. Lehetőleg az egyforma tárgyaknak mindig ugyanarra a részére. így, ha a tárgy számát keresem, önkéntelenül is elsősorban a tárgy megszokott helyére esik tekintetem. Ezután következik a leltározás. A nyomdai úton készült bekötött, számozott leltárkönyv okmány, ezt szabályosan, nagyon olvashatóan, törlés, vakarás, javítás stb. nélkül kell vezetni. Magam is mindig igyekeztem tőlem telhetően szépírással leltározni. A rovatok értelemszerű kitöltésére nem térek ki, csak megjegyzem, hogy a tárgy leírását különös gonddal végezzük. A rovat szűk terjedelmű. Ennek ellenére igyekezünk tárgyunkat nagyon találóan leírni, mert történetesen ha a számcédula eltűnne a tárgyról, vagy a tárgyon levő számozás tönkremenne, a leltárkönyvben szereplő szűkszavú, de találó leírás alapján megtalálhatjuk a keresett tárgyat. Az összegyűjtött 10—12 tárgy leltározását tanácsos a megszerzésük után a lehető legrövidebb időn belül megejteni, mert a tárgyak adatai még az emlékezetünkben élnek. A tárgyakat mindaddig nem tanácsos a raktárba elhelyezni, míg a számokat véglegesen rá nem írjuk a tárgyra. Kísérleteztem különféle anyagból készült cédulákkal, de nem váltak be. A Vas- és Műanyagipari Szövetkezetben pél114