Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

régészprofesszort azért kértem fel erre, mert Kiss Lajos: ,,A szegény ember" című könyvének az előszavát is Ő írta. Könyvünket így mutatja be : „Lehet-e még valamit is mondani a vásárhelyi paraszti életről Kiss Lajos „szegényembere" után ? Nagy Gyula x^ompás könyve megmutatja, hogy lehet. Még sok minden van, amiről „az Atya" nem írt. Kiss Lajos elsősorban a városban lévő szegénysor krónikása volt, Nagy Gyula pedig a Pusztáé, a Tanyáké. Leltári hűséggel írja le a vásárhelyi és az orosházi tanyai emberek életét. A könyv minden szavából felénk sugárzó hitelesség olyan, akárcsak a bíróság előtti vallomás, ahol a tanú érzi a felelősséget, tudja, hogy minden szava, beszéde minden árnyalata perdöntő lehet". — A könyv bemutatásának utolsó bekezdése is ide kívánkozik, mert ott a lektor felsorolja munkatársaimat: „Nagy Gyula lelkiismeretessége igen jellemző, hogyha olyan tárgyhoz ér, amelynek nála jobb tudója van, átadja a szót annak. így kérte fel a Puszta természetrajza megírására Szabó Istvánt, Péczely Györgyöt, Kiss Istvánt és Sterbecz Istvánt, a pusztai közigazgatás rajzát Szabó Ferencnek köszönhetjük, a nyelvtudományi feldolgozás Hajdú Mihály munkája, a néphit megírására Bálint Sándor professzor vállalkozott. A betyárhistóriákat Nagy Anikó dolgozta fel, a Puszta irodalmi megjelenését Grezsa Ferenc és Sipka Sándor kutatta. Elek László a Puszta népdalköltőjét, Rózsa Imrét mutatta be. Nagy Zoltán pedig a parasztember szépérzékét vizsgálta. A családi ünnepeket Beck Zoltán elemezte, végül a tanyák pusztulását Szenti Tibor vázolta fel". A könyv szövegére a László Gyulától vett idézetek rávilágítanak. Az, hogy hogyan tagolt, Barabás Jenő lektornak köszönhető. A parasztélet semmiféle sémába nem szorítható jelenségeit az ő útmutatása szerint csoportosítottam. Ezt a nagyon fontos dolgot egy példával illusztrálom. A ganétaposásról a parasztember nyári munkája, a lekvárfőzésről az őszi és a disznóölésről pedig a téli munkája során emlékeztem meg. Ezek az évenként egyszer végzett munkák a szövegben távol estek egymástól. Darabossá tette a folyamatos élet leírását. A lektor útmutatása alapján ezeket a ritka eseményeket a szövegből kiemeltem és „Nem mindennap" címszó alatt csoportosítottam. A külön oldalra került fejezetcím alá a következők kerültek: a tanya átalakítása, vályogverés, sárzás, meszelés, nagytakarítás, ganétaposás, disznóölés, birkavágás, szappanfőzés és nagymosás, sajtkészítés, lekvárfőzés, pálinkafőzés, karikásostor készítés, tilalmas dolgok. Ezek a valóban nem mindennapi munkák szoros kapcsolatba kerültek egymással, de a fejezet címével is. E módszer következetes alkalmazásával tagolt lett az; egész szöveg. — A szöveg elején 6 színes kép adja meg a Puszta hangulatát. A képeket Murvay Árpád, Szenti Tibor és Erdős Péter felvételeiből válogattam. Ezenkívül 22 egész oldalas táblarajz és 3 beragasztott térkép támasztja alá a szerzők mondanivalóját. A kötet vége felé felsoroltam az adatközlőimet, valamint azokat, akik segítséget nyújtottak. Ezután a munkatársak, társszerzők, lektorok, paraszt lektorok, grafikusok és főbb adatközlők rövid életrajzát közlöm. Az 106