Nagy Gyula: A múzeum szolgálatában (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10. Békéscsaba, 1986)

hetőséget, s a szerző ennek kialakítására törekszik anélkül, hogy a tudományos kutatás követelte hitelesség igényét csorbította volna. Az általános rész zárómondatai: mindezek a megállapítások úgy összegezhetők, hogy a mű rendkívül jelentős, új utakat kereső és találó tudományos vállalkozás. Több évtizedes megfigyelés, és két évtizedes tudatos kutatás az alapja a műnek. Ennek megfelelően teljesen új anyagot hoz, és új összefüggéseket világít meg. Mivel eredeti anyaggyűjtésről van szó, a felhasznált irodalom szerepe itt teljesen alárendelt. A lektori vélemény „A mű szerkezete'' című része valóságos áldás volt könyvem számára. Idézem: ,,Megítélésem szerint a szerző első lépésben javasolt megoldása a szerkezetre nem szerencsés. Túlságosan magán viseli a tematikus bontás hatását. Csak bizonyos átcsoportosításról van szó, ami nehézség nélkül megoldható. Lektori véleményemhez csatolok egy új szerkezeti javaslatot". Ami a szöveg stílusát illeti, a lektor erősen javításra szorulónak minősítette. A szöveget gördülékenyebbé kell tenni. A tőmondatok indokolatlan burjánzása egészen táviratjellegűvé teszi a szöveg egy részét. Sokszor indokolatlanul használom a drasztikus kifejezéseket. Még sok hasonló tanácsot kaptam a stílus szebbé, jobbá tétele érdekében. Csak röviden szól a melléklet anyagáról : „Egyenesen elragadó!" — Új erőt adott a lektori vélemény befejező része: ,,A kézirat olyan, mint a csiszolatlan gyémánt. Nagy érték van benne, de az nincs eléggé kimunkálva, állapota nyers. A hozzáértő szem azonban ebben a formában is észlelheti a benne rejlő értékeket. Egy letűnt vagy csak talán letűnő félben lévő életforma oly plasztikusan áll előttünk e hasábokon, amilyenekkel ritkán találkozhatunk. Biztos, hogy a Puszták népe szebben megírt munka, nem is gondolom, hogy a szerző versenyre kívánna menni Illyés Gyulával. De az biztos, hogy adatgazdagságában, a részletek megelevenítésében azt meghaladja. Műfaja más, Illyés nagy művész, és jó szemű ember, Nagy Gyula tudós kutató, nem annyira a széles horizont feltárására törekszik, hanem aprólékos gonddal rögzíti a valóság tényeit. Beszélnek azok maguktól is, csak olvasni tudni kell. Emlékműnek szánta a szerző ezt a művet, s úgy gondolom, hogy méltó is azokhoz, akiknek emelni kívánta. Úgy gondolom, hogy nem kell melegebb ajánlás ennél a munka kiadásához". A készülő könyvemről szóban ós írásban többször is beszámoltam a Békés megyei Múzeumok Igazgatóságának. Felhívtam a figyelmet arra, hogy terjedelménél fogva komoly gondot fog okozni a kiadása. Többször vállaltam, hogy magam is igyekszem előmozdítani a megjelenését. Tervem az, hogy a Vásárhelyi-puszta területén működő közületek, termelőszövetkezetek, és állami gazdaságok stb. anyagi segítségével elkészíttetem az összes kliséket, és esetleg a kliséket ki is nyomtattatom. Miután már két könyvem így készült, gyakorlatom lévén, rövid idő alatt az alábbi eredményről, komoly felajánlásokról számolhattam be : 104