Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)
re, lelkes honépítő munkára serkentve mindenkit, különben ,,elsüllyedend a hajó, mellyen evezünk, ha mindenkit munkára nem szoríthatunk". Nem kegyelmezett senkinek: sem világi, sem egyházi hatalmasságnak, ha útját állták az egységes társadalom, a korszerű gondolkodás és életforma kialakításának. A társadalmi haladásnak. Az újítások szükségességének socinusi és dávidi hitével beszélt a vallásos mezben jelentkező régi társadalmi-gazdasági törekvésekről s a kereszténység befejezetlen munkájáról: ,,A kereszténység törlé el a rabszolgaságot, de az előjogokat és jogbitorlást nem. A keresztény századok is sötétek valának, és részint sötétek ma is" —- hirdette egyik beszédében. így kapcsolódott össze a politika és a morál, a közéletisóg és a klerikalizmus bírálata saját nemzedéke történelmi küldetésével. Nem volt nehéz felismerni előadásainak veszélyességét. A cenzor Szabó Nepomuk Jánosnak mégcsak komoly lelkiismeretfurdalást sem okozott könyve betiltása. Seregestül talált mindenegyes lapján „kártékony" tézist és „elítélendő" vallási és politikai megállapítást. Saját egyházát és a Habsburg uralmat szolgálva, meggyőződéssel hitte : istennek tetsző hasznos cselekedetet hajt végre, amikor megtagadja tőle az ,,imprimatur"-t: a nyomás engedélyezését, és elkoboztatja a rebellis művet. Egy pillanatra sem hangzott fülébe Galilei két évszázada tett híres figyelmeztetése: ,,A könyv betiltása az igazsággal való szembehelyezkedés" jele; kísérlet arra, hogy „elrejtsék az igazságot minél nyilvánvalóbb ós világosabb". Jelen esetben is ez volt a valódi cél. A megijedt Szabó — kinek aligha volt lázítóbb kézirat a kezei között — olyan súlyosnak minősítette Vajda bűnét, hogy nem elégedett meg a mű elkobzásával. írója ellen szigorú fegyelmi eljárást kórt, és elbocsátását javasolta. A protestáns autonómia fő képviselői : a Zay Károly—Prónay Antal—Székács József triász példás bátorsággal dacolt a Helytartótanáccsal. Nagyszerű diplomáciai érzékkel lelassította az ügymenetet, jól tudván : ki időt nyer, életet nyer. Jobb, ha csillapodik a zúgó, dühöngő vihar. Előbb különféle adminisztrációs nehézségekre, egyházjogi akadályokra hivatkoztak, majd szakértői véleményezésre adták ki az Erkölcsi beszédeket, s közben a legteljesebb megértésükről és jóindulatukról biztosították a Helytartótanácsot, ígéretet téve az eljárás — amennyire lehetséges — gy or s és szakszerű lefolytatására. A felkért bíráló, a kiváló egyháztörténész : Haán Jajos — tudni lehetett előre — nem találta veszedelmeseknek és valláselleneseknek Vajda gondolatait. Véleményére azonban már nem volt szükség. A sors másként döntött : a kiváló férfi időközben váratlanul meghalt. ,,A világosságot nem szenvedő füles baglyok", „akiknek az árnyék valóság, a setétség világosság, a tévelygés igazság" (Magda Pál) nem örvendezhettek tehát emberi és politikai meghurcolásának. A Ballagi Aladár (Bloch Móric fia) hagyatékából előkerült, „juvenálisi erővel és kíméletlenséggel" megfogalmazott Az ember című „szatirikus tanköltemény" a tanú rá, milyen mélyen foglalkoztatta élete utolsó szakaszában Vajdát a kérdés: mi az ember rendeltetése egy olyan korban, amelyben „annyi a baj 226
