Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

fábrikáknak virágzások, Magyar országban ellenben akadályoztassák; azon természeti productumoknak, mellyekkel Magyar Ország bővölködik. és melylyekre szüksége van az Ausztriai tartományoknak, a külföldre való kivitele egészen megtiltassák, vagy legalább nagyobb vám által nehezítessék". Magabiztos hangon utasította vissza azt az alaptalan vádat is, amely a magyart tunyasággal és „munkálatlansággal" bélyegezte meg. ,,Amagyar szintúgy, mint a Német, örömest dolgozik — jelentette ki Magda —, ha fáradtságának jutalmát reményeiheti. Az industria fogyatkozásának okát nem a Magyarban, hanem másutt kell keresni ... A melly országban a vak szerencse úgy osztogatja a javait, hogy az ember 30 uradalomban is részesül, milliomoknak ellenben annyi tulajdon földök nints, holott (ahol) bus fejeiket és terhes munkától elfáradt tagjaikat letehetnék, ott — hogy az egy helyre főként öszve folytt pénz ismét folyamatba jöjjön — elkerülhetetlenül szükséges a luxus (malum necessarium — szükséges rossz), szükséges az uralkodó luxusnak szolgáló mesterséges industria, s a nélkül igen szűkölködik az Ország". Geográfiai leírásában számba vesz minden apró próbálkozást : örömmel köszönti őket, bennük látva a jövő csírázó reményét. Csak a hazai élet érdekelte — szemlélete, vizsgálódása nem törődött a Habsburg birodalom többi részével. így társította „szilárdan és határozott elvi energiával a polgárosodás eszmevilágához a nemzeti függetlenség, az Ausztriával szemben való egyenjogúság problémakörét" — ahogy Fenyő István értő szavai mondják. Magas színvonalú gazdaságpolitikai elképzeléseihez méltó volt kultúrpolitikai alapelve is. „Józan gondolkodású, éles elméjű, emberhez illő módon érző, nemes indulatú ifjakat" akart hasznos ismeretekkel felruházni az elmélet és gyakorlat szoros egységét megvalósítva. Azt tartotta, nem a társadalmi elkülönülés, hanem ellenkezőleg — a nemzeti egység eszközévé kell tenni a modern iskolát. Életre nevelő hasznos intézménnyé, amely a gyermekből a közjó szolgálatát valló boldog embert formálja ki. Mint a munkát központi helyre állító német filantropinumok tanárai, ő is komoly szerepet tulajdonított a gyakorlatnak, a fizikai munkának. Tudatosította azonban azt is, hogy ,,a termesztő kézi szorgalmatoskodás nem tsupán tsak a testnek mechanikus mozgásában, a kapálásban, eketartásban s több efféle mezei foglalatosságokban, hanem okoskodó gondoskodásban, próbatételekben, tapasztalás és szükséges tudomány (esméretek) által vezéreltetett munkálkodásban áll. A tapasztalás minden dologban . . . legjobb mester ugyan, de nagy bolondság azt gondolni, hogy a maga vagy az attya tapasztalása legjobb". Az ilyen balvélekedés, aggszokás akadályozza a sikeres előrehaladást, az újítások bevezetését, a régi megszokott mechanizmusok modernebbekkel, jobbakkal történő felcserélését. Szarvason is azt kérte felettes hatóságától, hogy a „füvész kertnek földjéből a maga személlyéhez adott 4 hold mellé" adjon még többet, hogy azon — akár korábban Tessedik — ,,a tanuló ifjúságnak gazdasági gyakorlatokat mutatthasson be". Kiváló elmeéllel írt, világos szerkezetű és okfejtésű műveivel is használni 96