Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

kelni tudhassák az adott képek és tárgyak specifikus jegyeit. Czetter minuciózus pontosságú rajzkészségén túl azzal is kivált társai közül, hogy — ha módjában állott — még az egyedi katonai eszközök bemutatásához is adott bizonyos hátteret. Az ágyúvontatáshoz pl. sátorhelyek, háttérben húzódó domb vonulatok, színes formaruhás katonák, nagy előszeretettel ábrázolt huszárok megjelenítésével teremtett távlatot. Az az érzésünk, hogy saját képességeihez méltatlan feladatnak tartotta az iskolás ízű egyedi tárgyábrázolást. A legtöbbször még a haditechnikai eszközöket csodálatos pontossággal megjelenítő képeit is (D. Szemző Piroskának. A magyar folyóiratillusztráció kezdeteit taglaló sokoldalú, színes tanulmánya mondja találóan ezekről: oly tökéletesek, hogy akár a hadtörténészek számára is forrásként alkalmazhatók) ellátta sajátos rekvizitumokkal, hogy velük jobban felfokozza és mozgásba hozza az olvasók érdeklődését és reproduktív képzeletét. A dinamizmust, a mozgást szerette, nem a statikus nyugalmat. Különösen a portréábrázolást kedvelte és művelte nagy hozzáértéssel. A nemzeti múlt és nemzeti nagyság iránt megélénkült érdeklődés, továbbá a honi művészet felkarolására irányuló hazafiúi buzgalom eredményeként divatba jött az arcképfestészet és vele a portrékat népszerűsítő rézkarc. Sok szépirodalmi és tudományos mű jelent meg a szerzők arcképével is. A Vénusz diadalmának bámulatos sikere után egyre többen keresték fel Czettert, hogy ő készítsen metszetet portréjukról. PataJcy Dénes kimutatása 35 ilyen képmást sorol fel, s ezek mindegyike 1793-ban vagy utána készült. Kétségbevonhatatlan viszont, hogy már a Maulhertsch festményről csinált rézkarccal egyidőben is foglalkozott portrékkal. Ezt erősíti Kazinczyhoz írt levele (1791), amely Kassa híres tudós orvosának: Vitzay Józsefnek elkészült képmását említi. Publikálásának éve azonban 1793 volt. Egyedül Somsich gróf nem volt megelégedve Czetter munkájával. Erről ezeket tudatta Kazinczy kedves ismerőséve], Sárközi Istvánnal : „Czetter nekem azt (t. i. Somsich képét) 1803. Ju.-ban adá, panaszkodván, hogy Somsich véle mocskosan bánt, ki nem fizetvén a tenni parancsolt munkát, tudniillik a réz metszését. Kérdem, miért ? Czetter azt felelte, hogy Somsich nem tartotta magát eltalálva a rezén, holott a festésen (Lampi munkaja^) annak tartotta, ítélni nem tudok, mert én Somsichot soha nem láttam, de igen jól emlékezem, hogy 1806 Pászthorinál ebédelvén eggy szeglet-asztalkán eggy illy phisionomiájú ember képe állott berzseny (az az cékla) szín schlafrockban. Sokáig néztem a festést, mert gyönyörű dolgozás volt, s meg nem tudtam fogni, hogy a Művész mint jutott arra a fonákságra, hogy a képet berzseny színű ruhába öltöztesse ; mert a carnationak minden világos, kivált pedig a veres szín kárára van, s minden setét azt emeli. Akkor általlottam questionálni (kérdezni) Pászthorit, kié legyen a kép, de Czetternél meglátván a rezet, rá fogtam, hogy az nem vala másé, mint Somsiché". Valójában tehát nem Czetter munkájában, hanem a rézkarc alapjául szolgáló festmény színezésében lehetett a hiba. 84