Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

arra lenni, hogy az Egész Emberi Nemzetet, mind a Testi, mind a Lelki veszedelmektől meg oltalmazza, és hogy ugyan azon tökélletességgel bírjon, valamellyekkel az Isten bír, és az Istentől egésszen által vegye a Világ Kormányát, minden Teremtett dolgokra nézve, és az Istentől semmiben se függjön, amely mitsoda iszonyú képtelenség és lehetetlenség, kitsoda aki által nem láttya ? Ha pedig nints rajok szüksége az Emberi Nemzetnek, miért tartják őket, és mi szükség a számokra adót fizetni". Máshol azt fejtegette, hogy ha ,,azt mondja ... az Isten : Légyen . . . minden e világra született ember minden Isteni félelemmel és igaz Atyafiúi szeretettel felruházva az Isten Temploma", úgy ,,kiki a maga szükségét buzgóságosan terjesztheti az Isten elébe, minden Pap nélkül, egyedül az Isten segedelme által, hogy így mindnyájan minden emberek a mi Mennyei Atyánknak fiai legyünk (Mát. 5:15). Töröltessék el tehát minden Pápista, Calvixdsta, Lutheránus, Görög, Sidó, Török, Pogány és mindenféle Vallásbéli nevezet, hogy legyünk a mi Mennyei Atyánknak fiai; töröltessenek el minden Vezeték és Kereszt Nevek, titulosok és süveglések, hogy mindnyájan mint a Kis Gyermekek úgy vehessük a Mennyeknek Országát, a hová ha meg nem térünk, és ollyanok nem leszünk, mint a Kis Gyermekek, semmiképpen nem mehetünk be. s. a. t. (Mat 18:3) Töröltessék el minden embernek a magános birtokossága és maga haszna keresése, hogy mindnyájan mint ugyan azon egy Atyának a fiai, minden szemre való hányás nélkül, minden pompa és minden pénz nélkül, egy kenyérenn, egy eledelenn, egy italonn, egy öltözetenn és egy akaratonn legyünk, hogy egyik a másikonn ne uralkodhasson, és a nagyra vágyásra, melly minden bűnnek a kútfeje, leg kissebb alkalmatossága se lehessen senkinek is. Takarja bé tehát minden helység az az Társaság a maga földjéről, mind az embereknek, mind az Barmoknak a Termést". Ebben az utóbbi gondolatban nemcsak a természetjog és természeti törvény egyenlőségtana munkál, hanem az előproletáriátus klasszikus utópiákon (Campanella, Morus, Bacon) nevelkedett fejlettebb ideológiája is, mely jobban épít már a történelmi realitásra, a kizsákmányolás tenyéré továbbá a társadalmi osztályok antagonisztikus ellentétére. Messze van még a tudományos szocializmus elveitől, gyakran idézi az ősközösség idealisztikusnak, patriarchálisnak hitt képét (ezt találjuk Csokonainál is), de közvetlen előfutára már Owen nagyobb rész boldogságát célzó, Amerikában létesített kommunisztikus telepeinek. Más helyen az osztálytársadalom bíráskodási módja és joga ellen tiltakozik, s a büntetés privilégiumát — az egyenlő emberi jogok elvére alapozva — Istennek tartja fenn." Ha büntetheti egyik ember a másikat — vallja a szerző —, hová lesz úgy az Istennek az embereken való jussa vagy hatalma, mint az ő Igassága, melly szerént az embert bűnéért maga büntetheti (5. Mos. 32:35 ; Mat. 5: 38—48; és 6: 1-—5; 7: 1. sat.), mind pedig az ő irgalmassága, mely szerént a 75