Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)
tésére, illetve gyakorlására irányuló ismeretgazdagító propaganda-munkájáról, sem ügyes falutervéről, közrendészettel, tűzrendészettel kapcsolatos elképzeléseiről, sem templom- és iskolaépítő buzgalmának nagy költségmegtakarítással járó racionális-praktikus elveiről. De nem beszélünk lelkiismeretesen végzett papi munkájáról sem. Arról hogy a szószéket, az okos életre nevelés, a felnőttoktatás jelentős fórumává tette, ahonnan felvilág ^sult gondolkodásra, egészséges életmódra nevelő gazdasági-egészségügyi igazságokat, fontos fiziokrata elveket hirdetett népének. A parasztember Magyarországban micsoda és mi lehetne című művében nyíltan meg is fogalmazta erre vonatkozó elképzeléseit ; elmondja, milyen témákról beszéljen a falusi pap. Érdemes áttanulmányozni javaslattervét. Körülbelül 60 égetően időszerű társadalmi-gazdasági kérdés szerepel benne. Több mint ezer egyházi beszédét írta le, minthogy fiatal korában nem sajátította el kellő szinten a szlovák nyelvet. (Szarvason szlovák nyelven prédikáltak a papok). Bennük így és ehhez hasonló módon magyarázta az igét: Az a paraszt, aki lusta az ő földjét okszerűen, helyesen kezelni, mert „elhiszi, hogy az Isten őtet eltartja kenyérrel" enélkül is, s ha a végén nincs termése: „hagyján! kiált fel, amint az Isten akarja, úgy légyen, áldott légyen az ő neve érette" — nem szereti az Istent. Vajon, mi abban az Isten akarata?" Hát betöltöd-é azzal az Isten akaratját, ha a földet rosszul műveled, és gabona helyett konkolyt aratsz ? Ugyanez az esete a betegnek, ki a néki rendelt érvágás végrehajtásának ellene szegül, hirdetve, dicsekedve, hogy Isten őt megsegíti, mert ő Istenben bízik, Isten mindenható, s érvágás nélkül is megsegíti őt. Mi más ez, mint bálványozás?" Ne folytassuk tovább a sort. Fordítsuk inkább figyelmünket iskolai—iskolapolitikai—pedagógiai tevékenységére és nagy hírnévre emelkedett gyakorlati gazdasági iskolájára: az InstitutUm TessedikianUmra! E tekintetben is megelőzte korát. Tudatosan vallotta, hogy az iskolának ,,a haza felvirágoztatásához annyira szükséges tudományok" ismeretére és alkalmazására kell nevelnie. Ezért szorgalmazta a reáliák tanítását. A „község-tanítók" legfőbb kötelességévé is azt akarta tenni: „tanítsák meg a parasztembert okosan gazdálkodni". Mint az empirikus ismeretelmélet buzgó híve, az érzéki tapasztalat mindenek fölött való fontosságát hirdette. A tapasztalat forrásává az objektíve létező világot, a természetet tette. Ebben és egyéb pedagógiai elképzeléseiben is lelkesen követte a „nagy és világosan látó tanférfiú" : Gomeniust, akinek Sárospatakon tartott beszédét a természetes értelem kiműveléséről és az iskolai tunyaság leküzdéséről-^ kinyomtatta, sőt ingyen szét is osztotta, csakhogy honfitársait figyelmessé tegye erre az „iskolára, a hazára és az emberiségre nézve oly igen fontos két kérdésre". Hozzá hasonlóan ő is friss, eleven életet, mozgalmasságot, természetes légkört kívánt az iskolákba. Industriát ignavia helyett — serény tevékenységet tunyaság helyett. Olyan intézeteket akart szervezni és működtetni, amelyek igazolják Comenius Sárospatakon han59