Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

vannai, Pásztor Andrássá,! és a bíró Vértessy Mihállyal egyezségre lépjen a „közös" ellenség ellen. Ezzel a mozgalom határozott nemzetiségi jelleget is kapott. A felkelés értékelése a történészek kötelessége. A mi szempontunkból is jelentős azonban, mert ennek a bukásában is felemelően szép, nemzeti jellegen felülemelkedő emberi tiltakozásnak az emlékét több históriás ének és szájról szájra terjedő monda őrzi. Elsőként nézzük meg Mednyánszky Antal latin nyelvű disztichonos versét, amellyel a mozgalom leverésére szervezett központi sereget kíméletlen harcra serkenti. Ahogy a cím mondja: Felső-Magyarország lakosaihoz szól, „mikor a tiszántúli lázadók ellen fegyvert fogtak". A csupa dörgő frázissal teli versnek nincs sok művészi értéke. Latin nyelvűsége miatt agitatív ereje is kevés lehetett. Csak ízelítőül közlünk belőle néhány gondolatot prózai fordításban. íme: „Fegyvert ragad a magyarok haragja, remegjetek lázadók! Megbűnhődsz majd hitszegésedért, te elvetemült tömeg! . . . Siess ,magyar, nyitva a dicsőség mezeje. . ., villámló kardoddal győzd le a lázadó csapatokat. . . Ezt kéri, ezt óhajtja az utódok hosszú sora, ezt kívánja az ausztriai fejedelem akarata is. . . Látom, imé, vérfolyók áradnak, s a hitszegő fejek a piszkos földön hevernek... a magát oly merészen viselő hun.... fegyverrel összezúzza, szétmorzsolja a lázadó csapatokat. . . Óh, milyen ujjongást, mekkora mérhetetlen örömet lát majd az a nap! Egyedül a fogoly csapat jajgat majd, és a hitszegő nyaka megkötözve, a leghűségesebb sereg erejétől megtörve, egymás után lépegető lábain csörgő bilincseket vonszolva, megy majd lovad előtt, ó, te serény győztes". Es így tovább. . . Az arisztokrata Mednyánszky önpusztító harcra, belső viszályra ingerlőbuzdító verse mögött — függetlenül attól, hogy egy szóval sem beszél nemesi érdekről — osztály védő szándék és akarat lapul : le kell számolni kíméletlenül a rendi törvények és szokásjogok ellen lázadókkal. Nem említi a mozgalom vezetőit sem — feltehetően nem érdemesítette méltóknak őket arra, hogy a nevüket szájára vegye. Nem törődik a felkelés igazi okával: a súlyos adóterhekkel és a kettős — értsd földesúri és állami — elnyomással és kizsákmányolással sem. Csak az okozatot látja, azt is egyoldalúan: az osztálytársadalom könyörtelen, antihumánus elveit, nemesi előjogait szentnek és sérthetetlennek tartva. Mednyánszky Antal klasszikus formában és nyelven írt versén kívül még két, témánkba vágó históriás éneket ismerünk : a Tokody Márton szerzetté Péró veszedelmét (ismert Péró téteményei és halála címmel is) és egy magát meg nem nevező verselő Rebellis ének Péró lázadásáról címmel írt művet. Állítólag mindketten részt vettek a felkelésben, habár ez a magát „magyar kurucok oberstkapitányának" nevező Tokody esetében nagyon is kérdéses. Már az is kétséges, hogy a bihari földbirtokos nemes ott volt-e a jobbágyi sérelmek ellen tiltakozó felkelésben. Egyszerűen nem hivatkoznak rá a fennmaradt írások ; ez egyben azt is jelenti, hogy nem játszott jelentősebb szerepet a rövid ideig tartó hadjáratban, pedig mint Rákóczi kuruc kapitányát megkülönböztetett hely és tisztelet illette volna meg ott a nagy fejedelem harcát folytatni akaró seregben. De 48