Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Péró veszedelme A gyulai vár átadásáról készített szerződés harmadik pontja a végvárban élő, török szolgálatban állt rácoknak szabad választási lehetőséget biztosított: ,,. . . ha el akarnak vélek mennyi . . .szabad lígyen nekik, az adósságért is őket senki ne háborgassa, és ha valaki közülök ott akarna maradnyi, szabad lígyen nekik". Implom szerint ezek a visszamaradt rácok voltak a város első lakói a török hódoltság után. A rácok szerepe és hatalma különösen akkor nőtt meg, amikor a Habsburg ház a karlócai békével is még török kézben maradt temesi bánság sakkban tartására szövetkezett velük. Az elnéptelenedett, elvadult vidéket is sújtó szigorú katonaállítási és eltartási parancs, továbbá az új, főként német földesurak kinevezése (pl. Harruckern János György), nem utolsó sorban pedig a megmegújuló rác betörések és dúló fosztogatások miatt vontatottan haladt előre a vidék újratelepítése. Különösen a rácok minden képzeletet felülmúló 1703-as pusztítása és Lindner Keresztély Ferdinánd udvari kamarai tisztviselő kíméletlen harácsolása vette el a lakosság kedvét az itt maradástól. Ezek egyenes következménye lett aztán az ún. kuruc-világ. Gyula vára újra fontos szerephez juthatott volna a Rákóczi szabadságharcban. A nagyságos fejeledem azonban hiába adott szigorú utasítást 1705. április 26-án generálisának: Károlyi Sándornak Gyula és Jenő „obsidiójára" — megszállására — Károlyi a 300 főnyi rác katonaság és a Richter hadnagy irányította 200 német katona által védett várat nem tudta bevenni. Nincs tudomásunk olyan irodalmi alkotásról, amelyik Károlyi gyulai ostromát megörökítette volna. Van viszont egy-két Gyulát is emlegető kuruc vers és néhány szép bújdosó-dal, amelyek vidékünk kuruc érzelmeiről, szabadságszeretetéről és hagyománytiszteletéről tanúskodnak. Ilyen az 1705-ben keletkezett 45