Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Eleget kére szegény fejemet a dühödt pogánytól, De csak azt monda, hogy ki nem bocsát addig a markából, Míglen nagy summát bé nem hozatok országomból. A pogány török kis fiacskámat megvevé a helyben, Hogy látá lelkem tőlem válását, szóla ilyenképpen: Ne adj el engem, szerelmes atyám, mert megver az isten. E szavát hallván kis magzatomnak csak elcsudálkozám, Okos beszédén én őnekie igen álmélkodám, Sírásom miatt amint szólhatnék, nékie ezt mondám: Nem én adlak el szerelmes fiam, őrizz az isten! Hanem a tatár ád el tégedet a török kezében. Menj el szép fiam ! Nem vehetlek már többé az ölemben . . E szót elhagyván, a pogány török fiamat eb ivé, Kiért ő magát siralmas fejem bánatnak ereszté, Ott leborulék szörnyű sírással arccal a föld felé, Nagy keservesen siratom vala édes magzatomat, Két kezem közül kiragadott édes szép fiamat, Nagy óhajtással kérem istentől az én halálomat. A gyulai pasák zsarnoki uralma ellen csak agyafúrt egyéni lázadók vagy jól szervezett kis csoportok tudtak szerencsésen protestálni. Talpraesett ötleteikkel, a veszély tetőfokán is megőrzött hidegvérükkel a szájhagyomány szerint nemegyszer tették nevetségessé a pasát és katonáit. Több ilyen mindenre elszánt legényről tudunk. Közéjük tartozott Oyőri Jakab hajdúhadnagy is, aki ügyes fondorlattal, óriási zajt csapva a gyulai vár körül, kicsalogatta a megrémült törököt a falak közül, és jól elhelyezett maroknyi seregével — nem utolsó sorban a sárréti mocsarak segítő támogatásával — gazdag aratást tett közöttük 1636. októberében. De roppant életszerű, szellemes ötlettel járt túl a gyűlölt pasa eszén a sarkadi Csavarga (Varga) Miska is, aki koldusnak öltözve éktelen sírással zokogott az egyik fa alatt a Gyula felé vezető úton, amikor a pasa szokásos napi lovaglásából hazafelé tartott. Meg is esett szíve a szegény nyomorulton, s segíteni kívánt rajta. Különösen amikor megtudta, hogy egy török katona vette el tőle, a béna koldustól a mankóját, és dobta fel a fára. Csavarga még meg is mutatta, hol van. Jól tudta, hiszen ő tette oda. A pasa, hogy kiköszörülje a csorbát, mit állítólagos katonája ejtett az emberségen és becsületen, felmászott a mankóért a fára. Ezalatt Csavarga felpattant a pompás paripa 38