Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

A dühödt tatár fiacskámat ölemből kivenni, Hirtelenséggel a kis ártatlant kezdé vízbe vetni, Hol szegényecske nagy fuldoklással meg akara halni, fájó apai szíve fellázad az embertelen kínzás láttán, s a Marosba vetve magát, nagy küszködéssel sikerül kimentenie halálra rémült fiát. Tettéért bűnhődnie kellett. A parton reá támadt a „pogány", meglátván . .. hogy magzatomat kihoztam a vízből, Ottan hirtelen a földre vére dühösködéséből, Kardját kirántá, hogy fejem vegye döhödött mérgéből. Nem tudni, miképpen sikerült ezek után életben maradniuk. Erről nem szól az ének. Talán csak az adásvétel borzalmas előjátékának szánta a vad tatár a kegyetlen kínzást azért, hogy áldozatai könnyebb szívvel viseljék el az idegen földre hurcolást ? Ennél csakugyan nem lehetett kiszolgáltatottabb és nyomorúságosabb a törököknek eladott magyar rabszolga élete sem. Az embervásárra Gyula térségében került sor. Itt volt, itt lehetett a vásár központja. A vár mellett. Az egyezkedés — Berekszászi leírása szerint — a következőképpen zajlott le a tatár és a törökök között : Nagy sereg török odajött vala aholott valának, Holott a rabok, miként a barmok, úgy áruitatának. Három fő törökök ottan hozzám közel járulának. Egyik közülük eképpen köszönt : isten szabadítson, Mit keressz te itt, isten embere, a tatár táboron ? Annak utána szép magyar nyelven szóla ilyen módon : Ha török téged itten megvenne, jobban lenne dolgod, Mert oly országra visznek téged, bizony megsiratod Születésednek napját s óráját ottan megátkozod .... E szavát hallván ott a töröknek, igen megrémülék, Előtte állván és sírva kérvén, néki így könyörgék : Hogy szegény fejem dühödt pogánytól ottan megvétetnék. 37