Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

kedtek. Jórészük, mint a verselgető Valkai Kelemen, feltehetően a gyulai iskola diákja volt. A gyulai luteránus tanoda mellett Békésen is szerveződött még egy középfokú iskola Szegedi Kis buzgólkodása révén. Szegedi nagyszerű érzékkel ismerte fel, hogy Békés mind földrajzi, mind közigazgatási szempontból jelentősebb annál, semhogy egyszerű alapfokú iskolával beérhesse. Sokaktól követelt magasabb kultúráltságot itt az élet. Gyula mellett ugyanis Békés volt a környék legfontosabb vízi átkelő helye, a helységet a Mezőtúr — Gyoma — Gyula felé vezető közút egyik legfontosabb állomásának tartották, várkastélya, sánca, mint a gyulai vár elővédje, sokáig biztosított egy elég tekintélyes területnek védelmet és biztonságérzést. Emellett közigazgatási központ volt, sőt egyházi téren is megkülönböztetett rang illette meg : prédikátorai közvetlen kapcsolatot tartottak fenn a tiszántúli reformáció központjával, Debrecennel. Mindezekből kifolyóan jelentősége jóval felülmúlta a vele azonos nagyságrendű alföldi településekét. Ha figyelembe vesszük a portyázó török seregek gyakori betörését és a várurak felekezeti hovatartozásától függő anyagi támogatás mértékét és bizonytalanságát, meg kell elégednünk az iskola viszonylag mérsékelt jelentőségével. Hazánkban — ahogy Fraknói Vilmos állítja — a Mohács utáni első félévszázadban 125 protestáns, 9 unitárius és 34 katolikus — összesen tehát 168 középszintű iskola működött. A protestáns jellegűek szerkezeti—szervezeti felépítésüket tekintve, a német példákat követték. A mieink minden kétséget kizáróan a Wittenbergét, vagyis Melanchton és az általa 1528-ban kiadott Visitationsbüchlein tézisei szerint működtek. A kálvini és a zwingliánus ún. sakramentárius irányzat csak a gyulai vár elfoglalása táján kezdett ismertté válni hazánkban. Az addig szervezett iskolák szellemi apja Melanchton volt. Sárospatakon is, Debrecenben is (feltehetően ennek volt filiája a békési iskola) az ő irányelvei szerint neveltek. A latinhoz Melanchton grammatikáját, Priscianus és Donatus műveit, illetve Hey den Sebald Formulae puerilium colloquiorum&t, a számtanhoz Frisius ArithmeticájáA, használták, míg a dialektikát, a retorikát és a logikát Melanchton tankönyvéből tanulták. Mint látható, a melanchtoni iskola sem adott tág teret a reáliák tanításának. Meghagyta tanítási nyelvnek a latint; ,,a nemzeti" nyelvek még nem voltak alkalmasak a tudományos igazságok megfogalmazására. Szókészletük fejletlen lévén, képtelenek voltak azonos értékű szavakkal és kifejezésekkel helyettesíteni a latin nyelvű terminus technikusokat. Tény azonban, hogy a megreformált iskola megelégedett alacsonyabb színvonalú latin nyelvtudással is, — így volt ez már korábban a ferenceseknél is ; Szerémi példája ezt igazolja —, sőt ezt egy Szegedi Kisnek és Sztár ai Mihálynak, tulajdonított egyházi jogszabály (kánon) is megerősítette. Ez mindössze azt követelte a paptól, hogy „erkölcsében jó legyen, tudja a magyar írást, értse a kereszténységnek fundamentumát, olvassa a magyar bibliát". Ez esetben „bátorságosan felszentelhetik", ezt kí31