Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

dett az alumneummal kapcsolatos konviktus (diákotthon) tervének a kidolgozásához. Megvalósította a szakrendszerű tanítást. (Eltörlését és az,, osztályrendszer" visszaállítását — szerencsére sikertelenül — 1858. április 17-i beadványukban kérték a szarvasi tanárok) A két alsó osztály tanítását Benka Györgyre és Molitorisz Adolfra bízta, míg a felső évfolyamok tantárgyait hármójuk között osztotta szét. Bloch a már említett ma tematikát-fizikát, a hébert, a latinl, illetve a teológiai ismereteket és a rajzot, ő a természetrajzot, történelmet, a bölcseletet, a szónoklattant, illetve a magyar irodalmat és költészettant tanította. Rajtuk kívül Wankó Sámuel másodlelkész a hittant, Placskó István a kátét magyarázta és a szlovák nyelvet — mint rendkívüli tárgyat — oktatta. Egyesek szerint időnként, mint bejáró tanár órát adott Simon István is. A tanítóságra készülőkkel pedig 1845-től kezdve Vajdáék mellett Chován Sámuel és Zvarinyi Lajos is foglalkozott — később a flótát ós klarinétot oktató Hajdú László is —, akik zenét és éneket tanítottak. Egy volt császári dragonyos őrmester pedig a „testedző szórakozások iránt lelkesülő nagyobb tanulókkal" a vívás alapelemeit gyakoroltatta. Mindezt úgy, hogy az évfolyamok kötelező heti óraszáma nem haladta meg a 20—22 órát. A tanulók száma közben egyre nőtt, újra megközelítette (az évközi fluktuációt is beszámítva, meghaladta) a kétszázat. A sokirányú képzésre (gimnáziumi, tanítóképezdei, teológiára előkészítő) vállalkozó iskola jó oktató-nevelő munkájához fejlettebb könyvtár és gazdagabb szertárak kellettek. Ez sem kerülte el Vajda figyelmét. Már az 1844. évi esperességi közgyűlésen sikerült elérnie, hogy az iskolafenntartó ,,100 pforintot rendelt a természettudományi kísérletekre", úgy azonban, hogy az, ha lehet, „szabad ajánlás útján gyűjtessék össze, s a pénztár ne terheltessék". A hozott határozat szellemében hamarosan meg is indult a gyűjtés, amelyben az orosháziak tüntették ki a legjobban magukat. Buzgalmukról ekként nyilatkozott a Pesti Hirlaphan Vajda: „Ezen Öszvegből mintegy 70 pforint Orosházából került ki; kicsinyek és nagyok, magánosok és céhek majd minden felszólítás nélkül siettek az ügy oltárára. Az illy dicső vonások népünk életéből megérdemlik a közzétételt s a haza elismerését". Arról, hogy saját könyvtárának társadalmi hasznosításával hogyan kívánta elősegíteni a könyv szeretetét, illetve a tanulók ós a lakosság nagyobb olvasottságát, továbbá, hogy Bloch miként sürgette a természettudományi szertár gyarapítását (optikai felszerelések, földmérő eszközök „tömörmértani faragványok", kémiai „szerelvények") már előzőleg szóltunk. Valószínűleg ez a töretlen, lázas munkakedv, ez a sokirányú, teljes embert követelő közéletiség magyarázza, hogy az emberek nem hittek Vajda természetes halálában. Nem hitték, hogy csakugyan egy „órákig tartó beszéde közben nyert meghűlés" támadta meg „sokat edzett, de azért nem vas idegeit" (Garay), és valóban tüdőgyulladás vetett véget életének. Ma már érthetetlen módon nyolcszor vágott rajta eret az orvos. Ha nem is228