Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)
volt visszavernie a támadást: „A hittant Wankó adja elő, nem én, sem Bloch" A második úgy vélekedett, idegenkedik az úrvacsora-vételtől. őt mindössze a következő rövid válaszra méltatta:" ... az úrvacsora elől se nem szöktem, sem elszökni nem fogok. Nem vagyok ördög, s az úrvacsora nem tömjén, hogy tőle szabaduljak". Harmadik vádlója: Jancsovics István szarvasi lelkész azzal gyanúsította, hogy „asszonyát" az ő előadásai tették hitetlenné. Joggal kételkedett ebben, bár nem vitatta az állítás igazát: „Ami végtére Jancsovics hitetlenné lett s nyugalmától megfosztott asszonyát illeti, ... — írta — meg nem foghatom, hogy lehet valaki hitstlen én általam, ki magam utolsó csép véremig hívő és vallásos vagyok . . . igen rósz lábon állhatott annál a hit, talám csak kis lángocska volt, s én széllel jövék támogatni, s az kialudt." 1844 őszén már olyan erős volt a reakció potenciális ereje, hogy egyesek Vajda esetleges eltávolítását javasolták Székácsn&k. Legalább is erre következtethetünk a levél következő gondolatából: „Miképp fog az esperesség az ügyben intézkedni, az az ő dolga . . . nekem s rám nézve mindegy. Hogy amúgy könnyen megadjam magam, arrul szó sincs. Ha össze nem egyezhetnénk, sajnálnám, amennyiben látom, hogy Szarvason nem vagyok fölösleges, és így távozásom kárt hozna az intézetre." Majd a vasárnap délelőtti előadásokat vette védelmébe : „ . . . igen sajnálnám — mondta — ha azon elv elfogadtatnék, hogy a beszédek tartása egyáltalán betiltható ; ez a legrövidebb út volna visszafelé az abszolutizmushoz, в éppen jól illenék nyomorú cenzúrai állapotunkhoz". Végül szigorúan elhatárolta azokat az iskolától, magára vállalván értük minden felelősséget. Kijelentette: beszédei nem voltak semmi összefüggésben „hivatali állásával; fizetés nélkül, hivatalon kívül" tartotta őket, csak hogy „magyarítsa" a várost, és hogy mint a ,,külső és belső despotizmus ellensége, szabad korszerű eszméket" hintsen el. „Ez fáj, ahol fáj . . . Hogy a Helytartó Tanács ellenkezik velem, a legtermészetesebb; másképp tennie lehetetlen. Ott abszolutizmus és status quo (vagyis a fennálló uralkodó állapotok védelme), nálam szabad vitatkozás és ingatlan (megingathatatlan) haladás". Sok veszélyes gondolat halmozódott fel az Erkölcsi beszédekben. Vajda kimondottan elméleti síkra helyezett erkölcsfilozófiai fejtegetésai — akár régebben a Világ hírlapi cikkei — ugyanis a kor csaknem minden lényeges politikai-társadalmi gondját-baját felvillantották. Azt mondhatnók, azok reális megítéléséhez, megértéséhez szolgáltattak elvi alapot. Nem szűk prakticizmussal, összefüggéseiben látta és vizsgálta a jelenségeket, a világ dolgait, az emberiség nagy kérdéseit. így tört pálcát morális témákat boncolgatva az észjog (természetjog) alapján a társadalmi haladást gátló különböző „óságok", előjogok és dogmák fölött. A kultúra társadalomépítő erejét hirdette, felismervén a nagy igazságot: „Hol felvilágosodottság és műveltség nincs, ott szabadság nem lehet." Márpedig ő az emberi egyenlőséget alapelvként kezelő eszményi szabadságra akarta felkészíteni és nevelni a népet : az igazság szüntelen keresésére és követésé225