Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

ka szellemi csöndjét, kimozdította tunya nyugalmából az emberi agyat, szám­vetésre, gondolkodásra, régi elveik felülvizsgálására késztette az embereket. Lelkes liberálisok és akadékoskodó konzervatívok vitáztak heves indulattal eszméi fölött. Végül arra kényszerült, hogy az ellentétes nézőpontok egysége­sí ése érdekében újra leszögezze eredeti célkitűzéseit, ismertesse álláspontját, alapállását, szót emelvén az előadások magyar nyelvűsége és felekezeti érdekek fölé emelkedő össztársadalmi jellege mellett, s tiltakozzék a reá szórt megbélyeg­ző vád: az istentelenség vádja ellen. „Illőnek találtam, hogy az esperességi (vagyis nemcsak szarvasi érdekeltségű) főiskolában, mellynek kizárólagos nyel­ve a magyar", az iskola nyelvén adassék erkölcsi oktatás, „minden valláskülönb­ség nélkül" összegyűlt közönség előtt. (Emlékezzünk: vallási szempontból a Bolza család adománylevele sem tett a tanulók között különbséget !) „És íme, az eszme valósult, az ige megtestesült: tartom szónoklataimat és ti kor- és célszerűeknek tartjátok őket. De van, és még többen is lesznek, kiknek azok nem tetszenek. Azt mondják én Krisztus ellen szólok. Ez buta ráfogás. Az én istenem nem a vak indulatok és szenvedélyek haragos istene ugyan (minőt a többség ismer), de az ész és természet istene, ki a világot alkotá, s az ember fejébe észt azért ada, hogy vizsgálódjék vele". Jól érezte; hamarosan többen is támadták. Az Evangélikus Országos Levéltár Székács levelei között például ilyen jelzésre bukkanunk: „Móric (értsd: Bloch) tudta, hogy néhány pap nagy ellensége volt Vajdának.". Méginkább megerősít véleményünkben Vajda 1844. október 19-én kelt levele (közölfce Sólyom Jenő az Irodalomtörténeti Közlemények 1971. 3. számában), amelyben „igazolnia" kellett magát bizonyos helyi rágalmak ellen. Sajnos, csak az ő válaszából tu­dunk következtetni Székács kérdéseire és kétségtelenül jóindulatú, segítő szán­dékára. Levélváltásuk megelőzte a Helytartótanács fegyelmi vizsgálatot elren­delő felhívásának postázását. Legalábbis az egyházkerület még nem kötelezte az egyházmegyét a vizsgálat lefolytatására. Vajda levele részletes ismertetést igényel. Bátor hangvételű önjellemzés ez — nemcsak őszinte baráti érzésével, hanem tárgyilagosságával és elvi tudatossá­gának nyílt megvallásával is hat. Következetes érvelése kerüli az ellentétek felesleges kiélezését, de azért bűntudatot se mímel, hogy általa püspöke jóin­dulatú támogatását esdekelje: „Tettetést soha nem ösmertem, és nem is fogok. Elvem volt és lesz : dolgozva megkeresni a mindennapit, és becsületesnek lenni ; a többit a sorsra bízom, és némiképen — kálvinista vagyok (az eleve elrendelés híve?). Nevetem a nagyon gazdagodni akarókat, szeretek becsültetni, de en­becsülésemre legtöbbet adok, a meggyőződésemet ingadatlanul követem, annyira, hogyha azt megsérteném, nem lenne jó napom s jó éjszakám. De mind ezen érzéseimmel nem csapok lármát". Voltak talán, kiknek a körülötte folyó „zajgás", Vajda sokak szeretetétől táplált növekvő híre és tekintélye, esetleg szokatlanul mély nemzeti öntudata fájt ? Vagy az olyan típusú elvhűsóg, amely nemcsak hogy tudomásul veszi 223

Next

/
Thumbnails
Contents