Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)
utazván". Előfordult olyan eset is — folytatta Benka —, hogy ,,a közeli halászteleki vagy kákái tocsogókban" vadászgatván, több kíváncsi tanuló utána kullogott". Sohasem kergette el őket, sőt előbb tölténynélküli fegyverrel meggyőződvén, hogy áll kezükben a puska, az ügyesebbeknek egy-egy lövést is engedélyezett. Gyakran szervezett természetrajzi kirándulásokat is. Ilyenkor a feladatok pontos kijelölése és a tudnivalók kellő tisztázása után indította csak kereső útra diákjait, s kürtszóval jelezte nekik a foglalkozás végét. A gyűjtött anyagot gondosan átvizsgálta, ,,a legszebb példányokat: lepkét, bogarat, növényi . . . felmutatta, és részletes magyarázatokkal szolgált." Végül azt kérte, hogy a látott és megvizsgált tárgyakból ne vigyenek többet az iskolába... a természetet szerető embernek nem szabad a természetben semmi élőlényt ok nélkül agyontaposni és letépni. Okos ember kevésből is sokat tanul, csak tudjon igazán gondolkodni és szemlélődni". Idézeteink jól érzékeltetik Vajda új szemléletű pedagógiájának lényeges jegyeit. Ezért is közöltünk ily sokat a visszaemlékezésekből. Az élesedő társadalompolitikai harc, a polgárosodó életforma elvi megalapozása friss lendületet adott a pedagógiatudománynak. Nem véletlen, hogy a nagy összefüggéseket felismerő, gondolkodó Vajda csalhatatlanul rátapintott a nevelésügynek azokra a. neuralgikus pontjaira, ahol az ellentétes szemléletmódok a leghevesebben csaptak össze. Radikális nézeteivel hamarosan Szarvason is kihívta maga ellen a mérsékeltek és a maradiak haragját és tiltakozását. Sajátos tény, hogy a pap-tanár Pecz sem tudott teljes mértékben azonosulni elveivel. Azt, hogy megütközött a tételes vallás filozófiai alapjának a fellazításán — a természetjog, természet vallás divatos téziseinek a hirdetésén — még megértjük. Nem is ítéljük el érte. Megértjük, hogy fennakadt az Erkölcsi beszédekben hangoztatott gondolaton: ,,Nem az adja meg istennek, mi istené, ki robotolva imádkozik, böjtöl és testét sanyargatja — így hirdette Tessedik is; E. L. —, hanem az, ki szellemi életet tud élni, ki eszét míveli, s a jóban előre halad, ki nem emberi tekintélyekre épít, hanem ösmeretek által emelkedik egyre tovább és tovább istenhez ... A keresztény vallás magyarázói igen gyakran nem valának bölcsek, s ezen okbul külsőségekben keresek a vallás érdemét, hol az nem vala, ceremóniákba és szertartásokba süllyedtek . . . és . . . kígyótbékát kiáltoztak az észre s mindazokra, kik vallás dolgában eszöknek hasznát akarták venni. Szellemi kényuraságot szándéklottak". Ezek csakugyan sokak fejében okozhattak kételkedést és zavart. Azon viszont már méltán csodálkozunk, hogy erős fenntartással fogadta Vajda közvetlenebb tanár-diák viszony kialakítására irányuló elképzeléseit, minthogy eszményképe: Comenius (1852ben a szarvasi gimnázium 50 éves évfordulójára kiadott, Szeberényi Andor által szerkesztett Egyház és oskola-Ьап „Koménius Ámos középtanodai rendszeréről 1 " tanulmányt írt) is azt kívánta: ,,Ne remegjenek a növendékek a tanítótól, mint valami zsarnoktól, hanem szeressék, mint atyjokat", fonák eljárásnak tartván 221
