Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

iskoláskorban) a helyett, hogy megfeszített munka által hasznos polgárrá képződnék, éretlen politizálásban emészti erejét, tettel rontja le azt, amit szavakban dicsőít, és . . . árulója lesz a szabadelvűségnek". Eszmeileg tiszta, korszerű ismeretekkel bíró, cselekvő hazafiságra kész, testileg és erkölcsileg egyaránt „munkáraedzett :" ifjúság volt mindkettőjük eszménye. A pedagógia mindenhatáságában bízva, úgy vélték, hamarosan meg is valósul a társadalom erkölcsi újjászületése: a korszakváltó nemes gondolkodású generáció kinevelése. ,,A nemzetek nagysága és az egyesek jóléte . . . szerény mérsékleten és hasznos munkásságon" nyugszik. ,,Föl szólítlak azért honom nemesblelkű ifjai! — szövetkezzetek frigyben testetek és lelketek edzésére, szilárd tevékenységére és férfias mérsékletre nemcsak munkában, — de mulatságban és kedvtelésekben is . . . Hogy a cél eléressék, nincs biztosabb eszköz, mint a társulati ösztön . . . Tűzzön ki a társulat fokozatos munkagyakorlatokat, mind testi mind lelki körben, — állítson fel mérsékleti szabályokat, mellyeknek a társulat minden tagja magát alávetni köteles . . . Egyesítsétek a szótszórt erőket, és vessetek belőlük mély alapot önnön javatok s közvetve a haza jövendőjének" — jelölte meg Bloch a célhoz vezető utat Az ifjúsághoz intézett magvas gondolatokban gazdag, megszívlelendő szózatában. így jutottunk el újra a Vajdáéhoz hasonló, tartalmas életre neveléshez: az egyén- és közösség szoros kapcsolatán felépülő hasznos közéletiséggel egyenlő kanti boldogságelmélet programjának meghirdetéséhez. A szakrendszerű oktatásért vívott küzdelem diadalát az ötödik tanszék felállítása jelentette, amelyre Shakespeare német fordítójának: a nagy tekintélyű soproni lelkész: Petz (Pecz) Leopoldnaik „törhetetlen szorgalmú" fiát hívták meg. A hallei egyetemen tanult, szorgalmas ós lelkiismeretes Pecz Gyula viszont megközelítőleg sem volt már olyan radikális szemléletű, mint országos hírű idősebb társai. Erősebben kötötte a szülői ház, a múlt és a teológia. Különösen jó nyelvérzékével tűnt ki. Ennek megfelelően nyelveket és teológiai ismereteket tanított, s vasárnaponként díjlevél-megszabta kötelességként a nemzetiesedest szolgálta : a templomban magyar nyelvű istentiszteleteket tartott. Volt munkája elég; ennek ellenére nemes becsvággyal merült el a nagy pedagógusok műveinek tanulmányozásában, sőt maga is művelte a pedagógiatudományt. Tavasi Lajos pl. örömmel adta közre Emléklapjaiban a gimnázium feladatáról készített fejtegetését, de ismert a tanítóképzéssel kapcsolatos dolgozata is. A pedagógiatudományban való nagy jártassága ellenére sem tudott azonban felemelkedni a Vajda képviselte szemléleti szintre. Nem értett egyet szeretettől áthatott, belső fegyelemre alapozott nevelési elveivel. Ridegebb légkört, nagyobb szigort és következetes büntetésrendszert kívánt az iskola falai közé. A fontolva haladást képviselte. Félt az újításoktól : az oldottabb tanár—diák kapcsolattól, a retorikus előadásmód nyugalmát feltörő közvetlen beszélgetések módszerének az alkalmazásától, a fegyelmező eljárások minőségi változásától. Megelégedett az oktatás tartalmának korszerűsítésével ; nem hitte, hogy a nevelést is szükség 219