Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Julius 20-ra összehívott zaytigróci reformgyűlés (ezen a hírlapi közlemények szerint egyetlen szarvasi tanár sem vett részt), amelynek „tanácskozásai két szakaszban 1845-ig tartattak", fokozatosan szorította háttérbe és szüntette meg az egyes iskolák szervezeti és tantervi önállóságát. A szarvasi iskolának is — ha nem akarta feladni nyilvánossági jogát — társulnia kellett hozzá. Amikor tehát Vajda 1843. októberének közepén elfoglalta munkahelyét, már nem sok reménye lehetett arra, hogy az iskola oktatásrendszerét a saját elképzelése szerint formálja át. Tudta ezt ó' is, vállalta mégis a munkát. Annak eldöntésére, miért kényszerült Pest elhagyására, perdöntő bizonyítékkal az Erdélyi János—Csengeri Imre levelezés szolgál. Utóbbinak 1842. szeptember 9-én Nagyváradon kelt válaszleveléből (Erdélyi levele elveszett, vagy lappang valahol) ezeket olvashatjuk: „Vajda szarvasi professzorságáról amit írsz, meglepő vala, és különös érzelmeket költött bennem. Talentumnak, mint Vajda, én független életet, biztos álláspontot óhajtok: hol elvonulva a világ zajától, megválva a mindennapiság gondjaitól, ós röptének föllengő tér nyílva, hasson, amire hivatva van, az egész nemzet értelmiségére (értsd: értelmére). S ily nézetből a hír nem kellemetes, őt a pálya és stúdiumok elől, melyekben már jó hangzású nevet szerzett, elhíva látom egy provinciális katedra ingatag helyzetébe, s látom a tehetséget, mely nagyobb körben világítani rendeltetek, az iskola-fal lélekölő betűi között emésztődni. De — mondhatjátok — mit tehet róla, hogy az ember nemcsak szellem, hanem test ? Igazatok van, szomorúan igazatok. A filozófia mindenre tanít, csak kenyeret sütni nem; s mindent ad, csak ebédet nem. S a professzoré legalább szellemi hivatás, nemde ? S hátha lehet prófosz is szellemi hivatalnok ?... itt igazán kineveti az élet a logikát ! S ha nem adhatunk fényt és bőséget az irodalomban, örüljünk legalább, midőn az író az irodalmon kívül nyughelyet talál ; s ha az író egy elemben (ti. kizárólag írói munkásságából) nem élhet, s kétéltű állattá kell lennie, kívánjuk, hogy legalább professzor legyen ... És örvendek . . , hogy a helyet, ahol Magda elhunyt vala (valójában ahol dolgozott!), Vajdával díszesbülni szemlélem, s hogy ily férfiak érdemei köz méltánylást aratván, a nevelési ügy egy reménydús rezignáció hajnalán kezeikbe tétetik le". A Dalhon Oaray említette időleges sikertelensége mellé (később ugyanis megjelent mind a négy kötet — a harmadik-negyedik éppen a költő szarvasi tartózkodása idején) még egy súlyos anyagi természetű csapás társult. Ez szinte alapjaiban ingatta meg Vajda erkölcsi és gazdasági biztonságát. Kiábrándító mellékzöngéje is volt, hiszen egyik legkedvesebb barátjában: Nagy Elekben kellett csalódnia. Neki adta át ugyanis megőrzésre a Nemzeti Almanach pénzét, s ő búcsúzás nélkül Párizsba ment vele. Nos, ebben a nagy kilátástalanságban fogadta el előbb a pesti főiskola segédtanári beosztását, Taltbner Károly helyettesítését, majd a szarvasi gimnázium meghívását. Távozásának fő okát tehát csakugyan megromlott anyagi helyzetében kell látnunk. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a reakciós erőknek 211