Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

az egyletet az „önkényes" betiltástól abban az esetben, ha — bár ez cseppet sem valószínű — csakugyan a papok-tanítók közötti nagyon elmérgesedett személyes ellentétek szolgáltattak jogcímet „erőszakos" feloszlatásához. De ha így volt, hogyan tudtak megférni továbbra is egymás mellett egy munkaadó szolgálatában ? Skolka szellemi hagyatékát végig híven őrizte, és magáénak tartotta a kis csoport, mint ahogy annak érezték a mezőberényi gimnázium tanárai is. Hasznosabb irányelveket, odaadóbb munkaszeretet, tartalmasabb nevelőmunkát, példásabb önképzést senkitől sem kaphattak vagy tanulhattak volna. A berényi gimnázium 32 éves működéséhez is ő adott konkrét irányelveket és végig alkalmazható gyakorlati útmutatást, ő fektette le az alapját annak az okos nemzetiségi politikának, amely az iskolát a több nemzetiségű ifjak békés otthonává tette, ahol példás összhangban, nyugodt körülmények között, egymást segítve és támogatva készülhettek fel jövendő életpályájukra, a közös haza szolgálatára. * Szarvas 1834-ben, az iskola áttelepülésekor körülbelül 17—18 000, túlnyomórészt evangélikus lakost számláló település volt. Az önmaga képességeit reálisan felmérni nem tudó, zavaros gondolkozású, öntelt és izgága Simon Istvánnak a Társalkodóban 1840. május 16-án megjelent ismertetője például a szarvasi ev. iskolák óvvégi nyilvános próbatétéröl (értsd: vizsgájáról) azt közölte, hogy azon „15.000 s több száz lakos gyermekei" tettek tanúbizonyságot éves előhaladásukról. Hat évvel később meg egy másik, ugyanott publikált közlemény emlegette mint 18 000 lakosú várost, Szarvast, számolva már a más vallásúakkal is. Jóval nagyobb település volt tehát — belterületi lakosságát tekintve is — Mezoberénynél, amelynek ev. egyházi szempontból kétségkívül megvolt vele szemben az a hatalmas előnye, hogy három nyelvű lévén, a német nyelv természetes környezetben való gyakorlására is jó alkalmat adott. A szarvasi „honfoglalás" indítékai után kutatva, nehéz lenne tisztázni ma már, vajon miért és hogyan vállalta a katolikus Bolza József gróf és vele a Bolza család az evangélikus esperességi gimnázium fejedelmi patronálását. Nádor is csak okos önmérséklettel mert fogalmazni, amikor azt vizsgálta: „Kié volt ... az első szó?"; a földesúré-e, vagy a Simon Sámuel esperes — Hellebranth János főjegyző és Boczkó Károly járási főszolgabíró alkotta szarvasi küldöttségé, amely a bőkezű Bolzáknaik az általunk már ismert nagyvonalú alapítvány megajánlását sugalmazta, illetve azoknak kedvező döntését az esperességi gyűlés elé terjesztette ? Joggal tételezte fel, hogy nevezettek indítványozását valamilyen kiszivárogtatott bizalmas nyilatkozatnak kellett megelőznie; másképp a dolog teljesen érthetetlen és elképzelhetetlen. Haán Lajos naplója egy kedves, de alig hihető legendát kanyarít hozzá. Ezeket írta: „A szarvasi grófok az 1834-es farsangkor táncvigalmat rendeztek, 203