Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

gógus szervezetet létesítsenek. Mégkevésbé volt így Hon ton, hiszen a községnek 120 évvel később — az 1907-es helységnévtár adatai szerint — is csak 803, túlnyomórészt katolikus lakója volt, ennélfogva nem is rendelkezett önálló evangélikus gyülekezettel és iskolával. Kishont nevű községről pedig egyszerűen nem tud semmit a kiadvány. (Az Ipoly-melléket : Ipolyság és Drégelypalánk környékét — a hajdan Hunt Miklós főispán által irányított, egykor Rima megyének nevezett részt hívták Kishontnak. Tévedett tehát Peres Sándor is — az ő adatait hasznosította a szerző —, amikor az egylet alakulását Kishont „helységéhez" kapcsolta.) Állításunkat — azt tudniillik, hogy nem kimondottan szarvasi egyesületről volt szó — többek között az is alátámasztja, hogy a Tóth Lajos által felsorolt 11 „alapító" tag közül 7 más időpontban, egy pedig sohasem került szorosabb kapcsolatba a szarvasi iskolával. Maga az elnök, Skolka is már jó másfél éve áttelepült Mezőberénybe, s nem valószínű, hogy onnan vállalta volna egy számára idegenné lett, helyi érdekű szervezet irányítását. Vele együtt Poszpis (Poszpick) János is berényi volt az alakulás idején. Ott tanított a német iskolában. A többiek pedig? Nos, Rolkó (Rollkó) János 1810—1815, Bajtsy Jónás 1787—1800, Kollár János 1811—1831, Jekel Sámuel 1815—1845, Tonzoris Sámuel pedig 1814/15-ben működött Szentkereszty lajstroma szerint Szarvason, míg Farkas János, ki 1803-ban feltehetőleg még Füzesgyarmaton élt és dolgozott, sohasem. Nem azonosítható ugyanis Tessedik nagyszerű pedagógusával: Farkas JónásssX, ki 1775-től 1795-ig — szakítva a lélekölő verbalizmussal —gondolkodásra nevelte a reá bízott fiúkat és lányokat;. Azt jelenti ez, hogy az 1811-ben Szimonidesz János által Benka szerint „önhatalmúlag megszüntetett" szervezetnek nevezettek mint szarvasi tanítók nem lehettek alapító tagjai. Kizárólag a merész társadalompolitikai elveket valló Kristóff y György, illetve Molitorisz Gábor és Csermák Mátyás vallhatta magát annak. A többiek még a következő esztendőkben is az egyházmegye más-más iskolájában tanították olvasásra és betűvetésre a kisiskolás gyermekeket. Más érvek is azt a nézetet erősítik, hogy a tanítóegyesület mindvégig az egyházmegye szervezete volt. Iratai között nem találni egyetlen olyan döutést, egyetlen olyan határozatot, amely szerint az esperesség lemondott volna fenntartó jogáról a szarvasi egyházközség javára. Az egyházmegye tudtával és beleegyezésével alakult meg a Martinovics -féle mozgalmat követő terror első hullámának lecsendesülése táján Szarvason. A jelentős népességi! evangélikus község azonban csak az alakuló gyűlésnek adott helyet. Nem volt ugyanis rendeletileg előírva, hogy a tanácskozásokat és egyéb rendezvényeket kizárólag az esperesi hivtalban köteles az egyházi hatóság tartani. Megszüntetéséről is az egyházmegye plénuma — egyházi és világi tagokból álló felügyelőbizottsága — döntött, nem a szarvasi egyházközség. Ha kimondottan helyi érdekeltségű lett volna, úgy a feloszlatást a Tessedik—Machula lelkészek által vezetett szarvasi egyháznak kellett volna kezdeményeznie; ennek azonban nincs semmi nyoma. 198