Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

ket, akik a főiskolákra, liceumokra történő felkészítés, mint alapvető feladat mellett — ahogyan ezt a Sárosi Gyuláról szóló dolgozat is említi — törődtek a nép tartalmasabb nevelésével is, kaput nyitván a tanítóképzés előtt. A tanulói létszám nagyfokú emelését eleinte komoly tényezők akadályozták. Nevezetesen a megfelelő iskolaépület és a biztos anyagi alap hiánya, aztán mintegy ezek eredőjeként a megbízott tanárok kényszerűen kötött száma és fizetésének gyengesége s végül a napóleoni háborúkat követő súlyos gazdasági krízis és devalváció. Sok ez így együtt egy kezdő iskola életében ! Az első években például „elég romantikus keretek között egyszerre három helyen" folyt a tanítás, mégpedig Oertel Zacharias lelkész parókiájának egyik nagyobb szobájában, továbbá a Wenchkeim, kastélynak egy az igazgató rendelkezésére bocsátott, oktatásra azonban kevésbé alkalmas helyiségében és Schäfer Jakab bérbe vett házában. Ezek egyikében működtették az alumneumot is. Ez utóbbi házban 1803-ban 3 tantermet alakítottak ki. Természetesen ez az állapot még az osztálytanítói rendszer alkalmazása mellett is csak átmeneti szükségmegoldás lehetett. Nemcsak Skolka, hanem az egyházmegye is felismerte ezt. lg}'' látta a segítőkész földesúr is, aki 1805-ben 4500 forintért megvásárolta Oertel Zacharias magánházát és kedvező fizetési feltételekkel az egyházmegye rendelkezésére bocsátotta. Ekként jutott végre .100—120 diák tanítására alkalmas állandó iskolaépület birtokába a gimnázium. Ez sem volt azonban tökéletes megoldás, hiszen az épület eredetileg nem iskolának készült. Ezzel egyidőben özv. Wenckheim Ferencné a fenntartási költségek fedezésére lemondott a saját telkén felállított új malmának: az úgynevezett iskola-malomnak, a tiszta jövedelméről is, s ezzel az iskola első, állandó jellegű, tekintélyes gazdasági felajánlását tette meg. Jó 20 évig szolgálta ez az épület az iskolaügyet. Benka Ádám igazgató ügybuzgó irányításával azonban — különösen a napóleoni háborúkat követő devalváció és egy komolyabb kolerajárvány lezajlása után — olyan gyors növekedésnek indult a tanulók száma, hogy 1825-ben már egy újabb, „kimondottan iskolai rendeltetésű épület" felállítása is szükségszerű s haladéktalan lett. Az emeletesre tervezett, de a nehéz anyagi viszonyok következtében földszintesnek maradt épületben, amelynek felállításához a Wenckheim család jelentős anyagi támogatást nyújtott, talán már a következő évben, 1826-ban megkezdődött a tanítás. Nádor ezt 1829-re teszi. A folytatás — a tanári lakásoknak is helyet adó emelet felépítése — azonban végképp elmaradt. Egyesek szerint a felhasznált anyag roppant gyenge minősége, mások szerint pénzhiány következtében. Tény, hogy a harmincas évek elejétől kezdve az egyházmegye tagjai közül egyre többen gondoltak az iskola áttelepítésére. Jól érzékeli Irányi István, hogy ,,a gimnázium távozásának oka a megfelelő épület, a korszerűbb pedagógiai követelményeket igénylő berendezések hiánya mellett a kedvezőtlen 186