Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

scholasticae-]sb lesz az evangélikus tanrendszernek ez első olyan dokumentuma, amely egységesítő célzattal, az új állami tervezet határozott ismeretében fogalmazódott meg. Ezért téved Irányi István, aki szerint ,,a mezőberényi gimnázium tanterve feltehetően a Schedius-fé\e tanterv anyagára épült". Ez legfeljebb az 1807-es, a Szimonidesz János és Oertel János Zachariás által összeállított programtervezetre lehetne igaz. A Schedius-íéle tervezetben ötosztályos gimnázium szerepelt. Minden osztályban kötelező tárgy volt a vallástan, a számtan, a történelem, a földrajz, a természetrajz és „legterjedelmesebben" az akkori hivatalos tanítási nyelv — a latin. A magyar és a német nyelv csak az I. és II. osztályokban volt kötelező tárgy. Helyükbe a III—

IV—V-ben a görög lépett. Fizikát a III. osztályban, hébert — a papi pályára készülőknek az V. évfolyamon tanítottak. Erre az utolsó évre Schedius még az esztétikát, illetve „az újkori kalsszikusok olvasását" javasolta. A mezőberényi iskola 1807-ben készített tantárgyfelosztása — ahogy a fennmaradt adatokból rekonstruálható — sem vette alapul a Schediuséb. Vagyis a Szimonidesz—Oertel szerkesztette elaborátum mind szerkezeti felépítésében, mind szemléletében elütött tőle. A tapasztalható különbségeket egyaránt magyarázzák objektív és szubjektív tényezők. A kezdő iskolának — viszonylagosan nagy tanulói létszáma ellenére sem volt elegendő tanára, ennélfogva képtelen volt vállalni a Schedius féle előírásokat. Egyenesen megdöbbenünk, ha arra gondolunk : több osztály voll az esperességi gimnáziumban, mint ahány nevelő Ennek következtében még az akkor divatos osztálytanítói módszert sem lehetett következetesen végigvinni és alkalmazni. A felső osztályokban bizonyos szaktárgyi csoportosítást kellett végrehajtani, egyrészt az arányosabb munkamegosztás, másrészt a színvonalasabb oktatás érdekében. A kevés tanár így is kénytelen volt reggeltől estig tanítani, hogy vállalt kötelezettségének eleget tehessen. Még nagyobb különbség mutatkozott a szemléletben. A mezőberényi iskola — alighanem személyi és földrajzi adottságaiból kifolyóan — társintézeteinél erőteljesebben képviselte a nemzeti irányt. Ez a Schedius tervezettel szemben a latin tanításnyelv fokozottabb háttérbe szorításában, illetve Magyarországtörténetének, földrajzának és statisztikájának a (magyar nyelvű) tanításában jutott kifejezésre. Az evangélikus oktatásügy egységesítése — mint látható — nem ment könynyen. Az iskolák fenntartó testületei makacsul ragaszkodtak kivívott jogaikhoz (ezért volt mindegyiknek egyéni íze és hangulata), mégha a királyi rendeletben előírt alaptárgyak kötelező tanítását nem is tagadták meg. A felületesen vizsgálódó szem felfedezhet természetesen bizonyos hasonlóságot a II. Ratio Educationis alapján készített Schedius-íéle tervezet és mezőberényi társa között. Különösen a grammatikai és a szintaktikai osztályok tananyagában volt hasonlóság. Ez azonban csak látszat. Mindkettőhöz ugyanis 183