Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

jának : Ferenc királynak : „Szükségességüket — úgymond — nem tudom belátni, mert attól félek, hogy a parasztoknak olyan ismereteket nyújtanak, amelyekre nekik nincs szükségük, s amelyek nem fogják őket boldoggá tenni. Az irás és olvasás a falusi népnek, véleményem szerint, itt (ti. Magyarországon) nem szükséges". Hihetetlen, hová vezetett Mária Terézia elmélete: ,,Az iskolaügy politikum, mindig is az marad". Sándor Lipót kultúraellenes bornírt elvei nem maradtak hatás nélkül. Nem egy népiskola szűnt meg Ferenc király uralkodása első évtizedében. Elképesztő javaslatával — nem kétséges — gyarmati sorsra akarta kárhoztatni hazánkat és népünket. Egyrészt azt indítványozta, töröljék a magyar nyelvet az elemi iskola tantárgyai közül, másrészt ki akarta rekeszteni az ún. nemtelen (nem nemes) ifjakat a középiskolákból, mert ha társaiknál valamivel többet tanulnak, nem akarnak többé parasztok lenni. Ez pedig nem kívánatos. Szerencsére ezt a gálád, végletes nézetet kevesen képviselték az államtanácsban. A többség inkább a nép helyesen irányított iskoláztatását érezte szükségesnek, s elsősorban a Tessedikéhez hasonló, gazdasági ismereteket nyújtó iskolák felállítását sürgette. Talán éppen a tessediki példa hasznosságának ismeretében. A határtalan energiával és kiváló gyakorlati érzékkel rendelkező Tessedikben hazájától távol tudatosodott, milyen iskolát kíván a gazdaságilag elmaradott ország. A szemeit a földre szegező fiatal teológus Németországban csodálta meg azokat ,,a technikai alkotásokat, melyek homokos földeket tesznek buján termő síksággá". Amikor pedig a „vízszabályozás csodáit s az egykori homokpusztaságok helyén a charlottenburgi és berlini sötét árnyékú erdőket pillantja meg", lelkét az a gondolat izgatja, „mily ellentétben vannak ezekkel a kultúrált vidékekkel a tiszavidéki puszták, hol egész napon át hiába keresünk egy-egy árnyékos fát" — írta róla Kemény Gábor. Tessedik nemcsak nézett, hanem látott és gondolkodott is. S a párhuzam, melyet felállított, nem szegte kedvét, inkább elszántságát edzette, és hivatástudatát élesztgette. De hát összeegyeztethető volt-e a fiziokrata elveket dicsőítő gazdasági kultúra propagálása és az annak gyakorlati igazolására felállított Szorgalmatosság Iskolája a papi hivatással ? A földi élet szolgálata az égivel szemben ? A lelkiismereti szabadságnak lutheri értelmezése etika evilági autonómiájának, elmélete szerint — igen. Ez azt szögezte le, hogy „a hitben elnyert szabadságot nem a halálon túli öröklét elnyerésére Istennek tett szent szolgálatokkal — értsd: állandó templomba járással és ájtatoskodással —, hanem a profán világban kell megélni" és kiérdemelni, elsősorban az embertársak hasznát szolgáló és a józan ész által is szükségesnek és becsületesnek érzett önzetlen munkával és jó cselekedetekkel. Ezt erősítették a németországi filantrópinumok, ezt hirdette a szociálpedagógia első nagy alakja, a munkaiskola apja, a nagy hatású svájci pedagógus: Pestalozzi is. 176