Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Forgács Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról c. históriájából, történeti művéből tudjuk, hogy amikor Kerecsényi a várat és a hozzá tartozó uradalmat megvásárolta, ,,a nikolsburgi narkomannoktól nagy kölcsönt — hatvanezer forintot •—• vett fel", s ezt a hatalmas összeget alig két esztendő alatt ki is fizette. „Olyannyira kegyetlen volt mindenkihez, hogy akiket a városokban és falvakban tehetősebbnek ismert meg (és akiknek a nevét szorgos buzgalommal kinyomozta), elfogatta, és mindenképpen kínozta őket; kicsikarta belőlük ezüstholmijukat, ha volt nekik". Érthető hát, ha a vár első ismert katonaköltője : Békési Balázs deák — hogy hazafiúi érzéseinek hangot adjon — Sodorna és Gomorra történetéről énekelt. Versének képei a kor magyar valóságát idézik. A nemesi árulások aljassága, a nép mérhetetlen kiszipolyozása, a vezetők féktelen visszaélései, a hivatal packázásai, az erkölcsi züllöttség mélypontjának ábrázolása mind korabeli vonás. Nyíltabb megfogalmazást kapott a bírálat a Cantio de rnilitibus pulchráb&n. (Szép ének a katonákról). Ez a tartalmánál, költői szemléleténél, irodalmi értékeinél, hatásánál fogva, nem utolsósorban pedig formai megoldásait tekintve is jelentősebb mű fontos történelmi emléket őriz a gyulai vitézekről. Az 58 tercinából álló, magyar nyelvű históriás ének magától értetődő természetességgel tárja elénk a végvári élet sajátosságait, a kapzsi várkapitány és a katonák közötti elmérgesedett viszonyt, a vitézek bátorságát, vállalkozó, portyázó kedvét és hősi helytállását. Témája behatárolja a lehetőségeket. Nem engedi meg, hogy a históriás énekköltők módján a vers részletező leírások, költőietlen felsorolások kábító adattárává legyen. Nem szedi sorrendbe az eposzi enumerációkhoz hasonlóan a harcosok és a csatában megdicsőültek névsorát. Nem beszél a tervezett csatarendről (nem is volt), nem ad részletekbe menő leírásokat az eseményekről. Csak a lényegre szorítkozik. Egyetlen vállalkozást: a végvári élet egyetlen kis epizódját ábrázolja. Vagyis olyan történetet mond el, amelyből regényt nem, legfeljebb novellát lehetne írni. Nem is vesz benne részt a vár teljes legénysége, mindössze 150 vitéz. így győzelmük sem lehet korszakalkotó történelmi esemény. Csak mint pompás epizód illeszkedhetne bele egy nagy hősi műbe. Mint a siklósi kaland a Szigeti Veszedelembe. A maroknyi sereg, akár csak egy népi szabadcsapat, tudatos előkészület nélkül csap össze a török túlerővel. Mindössze a kapitány: Kerecsényi bántóan sértő szavaira akarnak beszédes feleletet adni eb ura fakós nekibuzdulásukkal és kivagyiságukkal. A végvári vitézek „emberségről példát, vitézségről formát" adó reprezentánsai ők, kik nem félnek a veszélyben, és egymást segítve, egymásért felelősséget érezve harcolnak. Természetesen és kötelességszerűen. A versezet két nagy erénye : a tömör megfogalmazás és a cselekmény gyors, szinte szűkszavú bemutatása is ebből fakad. Nincs semmi mellébeszélés, semmi túlzás benne. Költője jelenetekben lát, képek köré tömöríti gondolatait. Erős dramatizáló, megjelenítő erővel, a helyzethez és az adott hangulathoz illő nyelven fejezi ki elmarasztaló véleményét a fennhéjázó várkapitány maga15