Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

ellentámadást Csató Pál ,,monarchico-aristocrata" kormányformát védő lapja, a pozsonyi Hírnök és a Munkácsy János szerkesztette Rajzolatok ellen, amelyek és akik látszólag csak az akadémiai választások ürügyén támadtak rá a nagy tekintélyű „triceps redakcióra" — az Athenaeum háromtagú szerkesztőbizottságára. Végül csakugyan jól el is verték rajtuk a port; úgy, ahogy ő gondolta. Érdemes felfigyelni arra a pártosan szenvedélyes hangra, amellyel Sárosi ezt az egy esélyes, szellemileg egyenlőtlen küzdelmet kommentálta a Szakái Lajosnak írt levélben: „Illenék is már egyszer Munkácsyt agyonverni; a sokat ugatónak (ti. Csató Pá/nak) Bajza lesz sintére, s alkalmasint Schedel fogja felette elmondani a halotti prédikációt. Textus: Boldog, százszor boldog, aki nem született. Aki nem ízlelte még meg az életet. De jaj ! aki egyszer van és kezdett lenni: Örök halál annak semmiségbe menni". (Csokonai: Halhatatlanság — értsd: A lélek halhatatlansága). Bizonyos, hogy ez a szenvedélyesség és ez a pártos állásfoglalás vezette tanításában is. Az 1837. június 17-én tartott évzáró örömünnep Kovács Ágostonnal szemben győztesen megvívott költői párbaja után ugyanis jogi diplomáját megszerezve, nemcsak a megyeházára került be gyakornoknak, hanem a kollégiumban a magyar nyelv és a történelem „nyilvános" tanítására is megbízást kapott. Heti 6 órát kitevő elfoglaltságán túl részt vett a Magyar Társaság irányításában is, sőt még magán-órákat is adott. Magyar nyelvet tanított. Önmaga és tanítványai munkájának a megkönnyebbítése céljából grammatikát írt, amely Nyelvészke, vagy a magyar nyelv fő nehézségei szabályokban, párbeszédekben és példaképekben címmel ugyanabban az évben. — tehát 1837-ben — Kassán jelent meg. Kis művében a kor sajátos szakmai gondjaira is reflektált. Állást foglalt Táncsiccsal és Vajda Péterre] egyetértve a kettős mássalhangzók írásában, s azt ajánlotta, hagyják el az összetett betűket, írjanak ,,cz" helyett c-t, a cs, gy, ly, ny, sz, ty és zs helyett pedig — a szlovák írásmódhoz hasonlóan — csak az első betűket használják, föléjük ékezetet rakva. Egyszerre az élet sűrűjébe került. Sokrétű és nagy mérvű tehervállalása hátterében — mint fő vonás — a fiatal ember erőpróbája állt. Meg akart bizonyosodni arról, mire képes. Tudhat-e mások anyagi támogatása és szellemi gyámkodása nélkül is biztos alapot teremteni az önálló nyugodt élethez. Akkori életfilozófiájával — ennek sajnálatos módon sohasem tudott érvényt szerezni — tökéletesen egybevágott ez a buzgalom. Ezeket vallotta: „Testinek kell lenni... az embernek, mert főleg testből áll ; mert nemesebb része, s az abból fakadó nemes tulajdonok, mint alapon a testen nyugosznak. Egészséges testben lakik egészséges lélek —• s egészséges lélek szül egészséges elveket, s ezek lehetnek ismét egészséges eredményűek. Kinek a sors nem nyújtott, keresni —, ki apjának ezeréiben öröködék, azokat gazdaság által fenntartani s gyarapítani kell, hogy oly állapotba helyezzük magunkat, mely célszerű, mely alkalmas és sükeres eszköz lehessen nemesebb, azaz szellemi célok elérhetésére . . . nem szerfeletti vágyak emberének felette kevés, s csak annyi 155