Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

számolt be Haán Lajos: „Emlékezem, hogy egyszer 1838-ban, amint éppen elkezdtük az ülést, egyszer betoppannak az alispán vezérlete alatt a megye legelőkelőbb tagjai. Éppen az én dolgom, Rákóczi dala című, volt szőnyegen. Sárosy Gyula volt a bírálóm, s igen megdicsérte dalomat. De ezért kifogásai is voltak ellene; nevezetesen azt kifogásolta, hogy ez a kifejezés — irányozza a lélekkaland — igen merész kép. Pedig a kópé, éppen ő diktálta ezt nekem. Amint tudni illik, délelőtt az iskolában ülök Sárosy mellett, és dolgozom a dalt, egészen odáig: s ha majd e vad határokon véglángja szümnek elhaland, — sehogy se tudtam tovább boldogulni, s mondám Sárosynak : no, diktálj hát valamit hozzá, poéta!, s ő azonnal azt mondja rá: s útját szebb csillagok felé irányozza a lélekkaland. Tetszett nekem, és elfogadtam. S íme, a gaz kópé azt kifogásolta, amit ő diktált". A vers — nem szükséges mondani — Sárosi fricskája ellenére is ,,szörnyen tetszett a publikumnak". Hosszan tartó taps honorálta szerzője fáradozásait. A békéscsabai Haán ugyanis jól megérezte, mit vár Eperjes és Felső-Magyarország haladó érzelmű közönsége 1837-ben Lovassy-ék bebörtönzése és Ujházy hűtlenségi pere idején. Nem érdekelte a művészi teljesítmény milyensége, csak a szabadság bajnokára, a függetlenség szimbólumára emlékeztető téma és motívum: a város felett őrködő s a versben is idézett sárosi vár — a Rákócziik. egykori fészke. Ez fogadtatta el az erőt sejtető dagályos stílust és a fenkölt hangvételt ugyanúgy, mint a romantikus költészet eszköztárából származó szokatlan szóösszetételeket (az idézett 2 sorban pl. „végláng", „lélekkaland") a poétikus ízű szavakat („szü" — szív helyett) és az előkelő hatást vadászó igealakokat (pl. „elhaland") stb. Sárosi fiatalkori verseiben is minduntalan felfedezhetők ezek a romantikus jegyek. Az almanach-líra negédes-modoros tenyészete is kedvelte őket. Érthető hát, hogy a kortárs költészetet mélyebben ismerő Sárosi azonnal tudott segíteni Haánrmk, hiszen kezdetben ő is a Bajza hatása alatt kialakult szentimentális lágyságú almanach-lírát művelte, és mint a mesterséges „érzemények" — finomkodó művészi megoldások helyzetdal-költője vált ismertté. Nehezen is tudott beletörődni abba, hogy Petőfi közvetlen , természetes nyelve irodalmi rangra emelkedhet. Csak később értette meg a népiesség politikai jelentőségét, és látott minőségbeli különbséget a pórias és a népi között. Addig nem kis malíciával egyszerűen ,,káplárköltő"-nek tituálta Petőfit. Költői eszményképe az Athenaeum vezető egyénisége, Vörösmarty volt. Amennyire tehette, minden lépését és művét szemmel tartotta. 1838. aug. 8-án Eperjesről Szakái Lajosnak, küldött levelében még arról is beszámolt, hogy végre „Bajza, Schedel (Toldy Ferenc) ós Vörösmarty, az Athenaeumn&k a szerkesztői, félbeszakítják a csendet, mellyel a Hírnök és Rajzolatok mocskait szenvedni eddig türelmesek valának, s megvirgácsolják a két szemtelen hírlap szemtelen szerkesztőit úgy, hogy mint előre képzelem, lesz a kutyáknak egy darabig min rágódniok". Igazat közölt: Bajzáék csakugyan megindították az 154