Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

után, és a gazdasági gépek elleni dühös tiltakozást, az emberi kiszolgáltatottságérzésének a tudatosodását, az osztályharcos szemlélet megalapozását segítette elő. Szakálnál ez mindössze egy ízben: Az utolsó gulyás-Ьап kapott nagyon is ellentmondásos hangot. A vízió hátteréül az 1856-os alföldi vasútépítési-tagosítási terv szolgált. Nem lett azonban ebből sem politikus vers. Megrekedt az érzésnél és az elmélkedésnél — a „népjellemzés" leíró síkján. A magas hivatali beosztás és a vele járó kötöttségek indokolják, miért lett felemás Szakái demokratizmusa. Népbarát volt, aki azonban csak szimpatizált a néppel. A mindenkinek igazságot szolgáltató jogot és törvényt képviselte. Pártatlanul igyekezett érvényesíteni annak elveit ós előírásait; nem vallotta a nép, a parasztság harcos érdekképviselőjének magát. Megtartotta és megtartatta a három lépés távolságot. Volt úgy, hogy többet is. A Mikszáth ábrázolta Málnay Akos-íé\e demokraták csoportjába tartozott. Az ő politikai-társadalmi szemléletére is egy-egy váratlan esemény derített fényt, akár a vasúti étteremben lejátszódott „bajusz-próba" a megingathatatlan Rákóczi -hívőként ismert Málnayérdb. 1848. január 18-án (!) a gyulai református egyház presbiteri gyűlése — ahogy ezt Erdész Ádám levéltáros kollégám szíves közléséből tudom — arról határozott, ha lehet, nem engedi el nagyon megszeretett, művelt káplánját: Kenézy Lajost, akit a csurgói gyülekezet hívott meg lelkészének ; inkább megemeli 50 ezüst forinttal a fizetését, és mint másodlelkészt alkalmazza. A gyűlésen a meghívott presbitereken kívül — szokatlan módon — a nép is képviseltette magát. A radikális gondolkodású Kenézy meghívásának a gondolata nem tetszett a konzervatív szemléletű vezetőlelkész Ecsedy Gábornak.. Féltékeny lévén ifjú paptársa nagy népszerűségére (a gyulaiak országgyűlési követnek is jelölték), mindent elkövetett megválasztása ellen. Végül el is érte célját — sajnos —• éppenSzakál segítségével,aki Kenézy megválasztásával jogosan a Kossuth-i irányzat megyei felerősödésétől is tartott. Tény, hogy hevesen kikelt a szavazati joggal nem rendelkezők tömeges megjelenése ellen, s indignáltan támadt rá a gyűlésre és annak összehívójára a gondnokra: „Kurátorék, illyet többé ne tegyenek! Mit keres itt а sok paraszt? Nem ismerem el ezt presbiteriális gyűlésnek" — pattogott hevesen, s közben „indulatosan vagdosta asztalhoz az ollót, s amit az asztalon lelt." Mindössze 32 éves volt ekkor ; vagyis — ha valakinek — úgy neki, valószínűleg a legfiatalabb egyház atyának, a reformkori vármegye „hihetetlenül szerény népbarát aljegyzőjének" illett volna megvédenie, sőt örömmel köszöntemé az új idők szép demokratikus megnyilvánulását. Megjegyzendő: az egyházi rendelkezések sohasem tiltották az egyháztagok gyűlésen való részvételét. Legfeljebb a gyakorlatban nem vált megszokottá. Elmondjuk azt is, hogy a szabadságharcban, amelynek egyre radikálizálódó politikai irányzatával amúgy sem értett egyet, Szakái — mint a vármegye legfőbb közigazgatási szervének nélkülözhetetlen tagja, — tevőlegesen nem vett 126