Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

és a fokozatosan emelkedő hőmérséklet is növeli a vízfelhasználást. Augusztus—szeptembertől kezdve a lombozat öregedésnek indul, s ekkor a vízfogyasztás csökken. Azaz öntözni ekkor általában nem szükséges és nem is tanácsos — főként a betakarított gyümölcsök biztonságosabb téli eltarthatósága érdekében. Sulyok-Schulek szerint a téli alma termesztéséhez évi 600—800 mm víz szükséges. Gyomán a tenyészidő alatt 250—300 mm csapadékkal lehetett számolni. Ezt a mennyiséget szem előtt tartva, továbbá az ősztől tavaszig a talajban raktározott csapadékot, a hőmérsékletet, széljárást, talajtípust és talajművelést figyelembe véve a hiányt öntözéssel javasolta pótolni. Ennek idénynormáját Sulyok-Schulek 300—400 mm-ben határozta meg, s ezt 3—4 alkalommal 100 mm-nyi adagokban javasolta kijuttatni. — Végül megjegyzendő, hogy a fél évszázados gyomai gyümölcsös állománya időközben megiitkult, és napjainkban pusztulóban van. Említést érdemel még Széchenyi Antalné Doboz-pósteleki uradalmában 1934-ben telepített 62,0^ ha-os öntözésre berendezett gyümölcsös. Vízellátását a Gyula—békéscsabai Élővíz-csatorna partján épített vízkivételi mű biztosította. Csatornarendszere és öntözésének alapelvei a gyomai gyümölcsöséhez hasonlítottak (138). A gyümölcsös egyik felébe almafákat, a másikba szilvafákat telepítettek (31). Az első években a fák alatt köztesként 38,2 ha-on konyhakerti magvakat, valamint gyógynövény- és virágmagvakat termesztettek (138). Adatok hiányában ez a gyümölcsös öntözés részletesebben nem elemezhető. — Pusztuló faállományát az 1960-as években termelték ki. Ugyancsak kevés adat áll rendelkezésre a Békés—vizesfási uradalom gyümölcsöséről, amelyben 1937-től próbálkoztak meg az öntözéssel. A fiatal telepítésben a már említett bádogcsatornás és csöves áztató eljárással öntöztek oly módon, hogy a fáktól 1 m-nyi távolságban kihúzott barázdákba juttatták a vizet (197). Megemlítendő végül, hogy a gyulai József Szanatóriumban 28,8 ha-on telepítettek gyümölcsöst, és azt 1941-ben rendezték be öntözésre (263). ÖSSZEFOGLALÁS Az ismertetett kezdeményezések a Körös-vidéken nem találtak követőkre a későbbi években. Gyümölcsös telepítések ugyan előfordultak, ezeket azonban főként az extenzív szilvafa uralta. A gyümölcsös öntözéssel szembeni közömbösség ma is fennáll — valószínűleg nem alaptalanul. Az öntözött kultúrák között ugyanis ez alig rendelkezik múlttal, tapasztalattal és kutatási eredményekkel. A mai hazai szakirodalom elsősorban a homoki gyümölcsösök öntözésével foglalkozik, megállapításai tehát csak részben használhatók a kötött talajokon. Azaz vidékünkön a gyümölcsös öntözés bevezetése és elterjesztése előtt még számos kérdés szorul felderítésre, mint pl. : a víz- és trágyamennyiségek, az öntözési időpontok meghatározása, az öntözésnek a fák egészségi állapotára, a gyümölcs eltarthatóságára, cukortartalmára, ízére, zamatára gyakorolt hatása. Mindez több éves tapasztalatgyűjtést és kutatómunkát igényelne. 93