Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

30. kép. Vízkiemelő vasjárgány Szarvas-Mótyóban. A szerkezet 1967-ben került elbontásra. Fotó: Palov 7., 1963. Picture 30: Water lifting iron treadmill in Szarvas-Mótyó. The mechanism was demolished in 1967. Photo: J. Palov, 1963. 30. Bild: Eisernes Göpelwerk (Schöpfwerk) in Szarvas-Mótyó. Die Einrichtung wurde 1967 allgebaut. Foto: J. Palov, 1963. 30- картина Водоподъёмный привод в с. Сарваш-Мотьо Привод был разберен в 1967 г ФотоПалов, 1963 Northon-rendszerű kúttal is megpróbálkoztak az orosházi kertészek. Ennek lényege az volt, hogy az ásott kút fenekén keresztül csövet fúrtak le a második, vagy a harmadik vízadó réteg homok- vagy kavicságyába. Az itt talált rétegvíz természetes nyomással jutott az ásott kútba, ahonnan vasjárgánnyal vagy szivattyúval emelték ki. E kúttípus vízhozama kielégítette ugyan a kisebb zöldségesek szükségletét, azonban néhány szempontból hátrányosnak mutatkozott: a talajvíz elnyelte a rétegvíz egy részét és a kétféle víz sótartalma összegeződött és szikesített, a kút idővel elhomokosodott, majd elpusztult (268). Vidékünkön az első csőkút Orosházán létesült 1927-ben. Ennek, lényege az volt, hogy a második vagy a harmadik vízadó rétegbe alul perforált és szitaszövettel burkolt csövet fúrtak le, s a vizet a kútcsőre kapcsolt szivattyúval emelték ki. E kúttípus percenként 400—800 1 vizet szolgáltatott, nyugalmi vízszintje —1,5 és —4 m között változott. A vízhozam növelése céljából olyan megoldással is próbálkoztak, hogy egymástól 3—5 m távolságban 2—4 csövet fúrtak le, és ezeket közös szívócsőben egyesítették a föld felszínén. 83