Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

22. kép. A Kienitz-féle csónokos öntözés ábrázolása (1934). Trümmer Á. : Öntözéseink az 1932—34. években c. id. könyvéből Picture 22: Delineation of the Kienitz-kind of boat-irrigation (1934). In: A. Trümmer: Our irrigations in the years 1932—1934. (book) 22. Bild: Darstellung der Boot be Wässerung des Kienitz-Typs (1934.) Aus: A. Trümmer: Unsere Bewässerungen in den Jahren 1932—1934. (Buch) 22. картина. Показ орошения с помощью лодки типа Киница (1934). Из книги А. Труммера Орошение в 1932—34 гг. berendezés generátorgáz-motorral működött, és 40—45 m távolságra szórta ki a vizet (253). Az eredményekről Kienitz csak szűkszavúan nyilatkozott, amiből arra lehet következtetni, hogy a berendezés nem vált be (137) (22. kép). Az 1934—35. években tömlős öntözéssel is foglalkozott Kienitz. A módszer Amerikából származott, és az esőszerű öntözés egyik változataként fogható fel (159). Lényege az volt, hogy zsákszövetből 100—150 m hosszúságú, 10—20 cm átmérőjű tömlőt készítettek, és ennek távolabbi végét bevarrták. A tömlőt a földre fektették, és gépi meghajtású szivattyúhoz kapcsolták. A nyomás hatására a tömlő szövési hézagain keresztül a víz vékony sugarakban áramlott ki, és 60—70 cm szélességű sávot öntözött meg. Ezzel a módszerrel lucernát, cukorrépát és káposztát öntöztek (137, 253). A berendezés nem vált be, mert a tömlő áttelepítése nehézkes és körülményes volt, napi teljesítménye pedig alig érte el az 1 ha-t. Esőztető berendezéssel az Ivánfenéki Ármentesítő Társulat is megpróbálkozott Gyoma térségében 1935 körül. A berendezést házilag hozták létre oly módon, hogy régi gépkocsi-alvázon motort, szivattyút és nagy teljesítményű szórófejet helyeztek el. A berendezés belvízcsatornák felett haladt, és a vizet 30— 40 m távolságra szórta ki (38). A próbálkozás sikertelen lehetett, mert a társulat későbbi iratanyagában említésre sem került. 62