Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

15. kép. Nemes Gyula szarvasi úttörő-öntözőtelepének részlete facsatornával. Fotó

: Oroszlány I.: 1940. Picture 15: Detail of the Gyula Nemes pioneer irrigation plant in Szarvas with the wood canal. Photo: I. Oroszlány, 1940. 15. Bild: Teilansicht der Pionier-Bewässerungsanlage Gyula Nemes in Szarvas mit dem Holzkanal. Foto: I. Oroszlány, 1940. 15. картина. Часть образцового орошаемого хозяйства с деревянным лотком Дюла Немеши. Фото: Орослань И., 1940 г. rizs vált uralkodóvá, a kapások és a takarmánynövények vetésterülete pedig jelentéktelenné zsugorodott. Bár az Öntözésügyi Hivatal megkövetelte a rendszeres trágyázást és öntözést, a norfolki négyes forgó vagy a rizses forgó szerinti vetésváltást, az előírások csak annyiban valósultak meg, amennyiben megfeleltek a rizstermesztés érdekeinek (180). Ugyanis az öntözési törvény alapelveitől eltérően a minta-öntözőtelepek már kezdettől fogva a rizstermesztés felé orientálódtak, mert az nagy jövedelmek elérésével biztatott, és e hatás alól a minta-öntözőtelepek sem tértek ki. A hazai rizskutatási eredmények alapján 1939-ben a Dél-Tiszántúlon is megindult az üzemi méretű rizstermesztés, amely a második világháború éveiben annyira háttérbe szorította a többi szántóföldi kultúra öntözését, hogy ennek igénye — a csapadékos és belvizes évek miatt is — a gyakorlatban már fel sem merült. Ezekben az években az öntözés és a rizstermesztés majdnem azonos fogalmat jelentett. A századforduló éveinek felfogásától ez csupán annyiban tért el, hogy akkoriban az öntözést lényegében csak a rétöntözéssel azonosították. 55