Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

A szántóföldi növények felületi öntözése a századforduló éveiben kezdődött meg a Dél-Tiszántúlon, többségük azonban rövidéletű és elszigetelt próbálkozásnak bizonyult. Ugyanez állapítható meg az 1920—30-as években — akkoriban permetezőnek nevezett — esőszerű öntözésekről is. Ismertetésük a következő szerzők nevéhez fűződik : Mayer Jenő, Kemény Gyula, Bertsch Ottó, Habekost Alajos, Bogdánfy Ödön, K. Takács Gyula, Trümmer Árpád. Az 1930—40-es években a szántóföldi öntözés, a rizstermesztés, a zöldségöntözés és kisebb mértékben a gyümölcsös öntözés lendült fel. A fellendülésben szerepe volt az aszályoknak, az akkori gyakran kedvezőtlen gazdasági viszonyoknak, a rizskutatási eredményeknek, a konyhakerti termeivények keresletének és nem utolsósorban az öntözési törvénynek (1937: XX. te). Ez az időszak a következő szerzők műveiből ismerhető meg: Sajó Elemér, Trümmer Árpád, Weiss Jenő, H er ke Sándor, Gesztelyi Nagy László, Kienitz Vilmos, Bohringer Sándor, Sulyok-Schulek Béla, Obermayer Brnő, Somorjai Ferenc, Sarkadi Kesztyűs Lajos, Lampl Hugó, Bajai János, Penyigey Dénes, Petrasovits Imre. Az időszak öntözéseiről adatokat tartalmaznak még a levéltári források, a korabeli újságok, időszakos közlemények és évkönyvek. E források közül különös értéket képviselnek a Magyar Országos Levéltár, a Békés és Csongrád megyei levéltárak vízügyi iratai és kéziratos térképei. A kiválogatott és a témához tartozó utóbbi anyag is felhasználásra került ebben a munkában. 10