A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Kiss István: Új algák elnevezése Békés megyéből, Orosházáról és Orosháza határában lévő területekről

Legmélyebb kút volt a tájon Az ér kútja a lapályon, Benne forrás vize eredt, így mérhetetlen mély lehetett. Az ér Göbölyhajtó-út melletti szakaszánál lakó földművelők arról is beszéltek, hogy „nagy vizek" idején az érben a talajvíz több helyen is feltörhet. Közvetlenül a nagy árvíz levonulása után, 1942 júliusában, édesapámmal az eret egész hosszában bejártam, s az ott lakók három helyet is mutattak, ahol a víz időnként felfakad. A Harangos-ér vízjárására vonatkozó kb. fél évszázados tapasztalataimat a 2. táblázat mutatja be : 2. táblázat: A Harangos-ér vízjárása 1918—1968 közötti időben A vízjárásos időszak tartama Vízállás nyáron A vízjárásos időszak tartama Magas Közepes Alacsony Kiszáradt 1. 1918—19. + 2. 1920—25. + 3. 1926—29. + 4. 1930—33. + 5. 1934—38. + 6. 1939—40. + 7. 1941—42. + 8. 1943—44. + 9. 1948—52. + 10. 1953—54. + 11. 1955. + 12. 1956. + 13. 1957—59. + 14. 1960—62. + 15. 1963—65. + 16. 1967—68. + I A „Forrás laposa" nevű érszakasz az öt évtized alatt csak egyszer száradt ki teljesen, s négy ízben volt magas vízállású. A kiszáradásos időszakban (1930—33) a tófenék jórészt szántásra került, sőt egy részét lucernával vetették be, amely még 1933-ban is jól tenyészett. A talajvíz állása tehát nem lehetett magas, hiszen a lucerna nem bírja a magas talajvizet. Legnagyobb víz volt az 1942-ik évi, amikor az áradás a partmenti tanyákba is behatolt. Ekkor az 1—2 km-es körzetben levő tanyák kútvize ihatatlanná vált, s a kutak vízszintje távolabb is megemelkedett, illetve magasan állt. Az 1956-os áradás egészen váratlanul jelentkezett, mivel az előző évi mocsaras meder azt mutatta, hogy a tavacska ki fog száradni. Az 1968. évi áradás „eresztette" a legkisebb vizet. Sajátságos, hogy 1956-ban a „Forrás-halom" tetején levő tanya „mű vize" is ihatatlanná vált, pedig jóval mélyebbről, csőkútból származott. Ez utóbbi 351