A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Kiss István: Új algák elnevezése Békés megyéből, Orosházáról és Orosháza határában lévő területekről

Orosházától nyerték nevüket : 4. Lyngbya oroshazaensis Kiss I. 5. Trachelomonas oroshazaensis Kiss I. 5/a Trachelomonas oroshazaensis Kiss I. var bacilli fera Kiss I. Orosháza környéki területekről elnevezett algák : 6. Lyngbya kardoskutiensis Kiss I. (Kardoskúti Fehér-tóból) 7. Pelonema pseudovacuolaíum Laut. var. kardoskutiensis Kiss I. 8. Trachelomonas eurystoma Stein, sec. Playf. var. pusztafoeldvariensis Kiss I. (Pusztaföldvár határából) 9. Trachelomonas harangosiensis Kiss I. (A pusztaföldvári Harangos-érből) 9/a Trachelomonas harangosiensis var. bella Kiss I. 9/b Trachelomonas harangosiensis var. obtusa Kiss I. 10. Trachelomonas sowerbii Skvortz. var. samsonensis Kiss I. (Békéssámson határából) 11. Trachelomonas dangeardiana Playf. var. vegegyhaziensis Kiss I. (Végegyháza község határából) 12. Scenedesmus acuminatus f. gyoparosiensis (Kiss I.) Uherkov. (Scenedesmus wisconsinensis var. gyoparosiensis Kiss I.) (A gyopárosi tóból.) Az elnevezésekben tehát sorrendben szerepelnek : Békés megye, Orosháza, Kardoskút, Pusztaföldvár, Harangos-ér, Békéssámson, Végegyháza és Gyopáros. A földrajzi helyekről történt elnevezések indoklása Az elnevezések indoklásaként a következőkben röviden ismertetem az egyes földrajzi helyek nevezetességeit. E nevezetességek némelyike már oszágosan, sőt nemzetközileg is jól ismert, mások azonban még részletesebb leírást érdemelnek. Ez utóbbiakra különös figyelmet kell fordítanunk, mivel többnyire hosszú idők népi tapasztalatait sűrítik magukba. Békés megye A Maros és a Körösök közötti terület magasabban fekvő részét az ún. Békés— Csanádi-löszhát alkotja, amely természeti viszonyok tekintetében jelentősen elüt a mélyebben fekvő folyómelléki alluviális térszíntől. Békés megyének mindkettő sajátja. A kétféle térszín természeti viszonyaiban mutatkozó ellentét talán legélesebben a hidrológiai viszonyokban ölt testet, s az innen leírt sajátságos altalajvíz-feltörésekben jut kifejezésre. A Békés megyei 1941—42-es árvízszerű belvíz okainak elemzése során Kreybig(31) mutatott rá először arra, hogy a Berettyó, a Körösök, valamint a Maros és a Tisza völgyeiben alig voltak vízkárok, viszont a 10—20 méterrel magasabban fekvő Békés—Csandái löszháton katasztrofális árvíz keletkezett. Kreybig számításokkal kimutatta, hogy az árvizes esztendőkben a Békés— Csanádi löszhátra lehullott csapadékvízből az árvizek keletkezését nem lehet megmagyarázni. E löszhátságon 1942-ben az altalajvíz szintje 100—200 cm-ig emelkedett, s az ekkor végzett talajfúrások helyén rövid idő múlva vízfeltörések és vízelfolyások jelentkeztek. Ezekből Kreybig jelentős nyomásra következtetett, s ezzel magyarázta azokat a fakadó vizeket, amelyeket a Dél-Tiszántúlon élő idős földművelők még napjainkban is „forrásoknak" vagy „forráskáknak" neveznek. Kreybig szerint a Békés—Csanádi-löszhát homokos altalajában vizet vezető folyó- és érrendszer van, amelyet a peremhegységre és törmelékkúpjára jutó csapadék táplál. Ez a felszín alatti érrendszer 1942-ben vízzel teljesen telítődött, s a távolabbra is ható hidrosztatikai nyomás révén Békés megye egyes helyein vízfeltöréseket idézett elő. 329