A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Jároli József: Orosháza népesedéstörténetének néhány kérdése a XVIII. században

dás 10 éves adatai valójában alig mutatnak emelkedést. Tehát a népszámlálás és a születések számából kiszámított születési arányt egy nagyobb lélekszámú népesség produkálja, mint amit a nyilvántartásba felvettek 1787-ben. A demográfiai adatok azt mutatják tehát, a népszámlálás sem terjedhetett ki a község egészére. Okát elsősorban a népszámlálás keletkezési körülményeiben kell keresnünk. A megye segédkezése mellett, vagy sokhelyütt annak ellenében, idegen katonaság végezte. Feltételezzük, hogy a férfinépességből a nagyhatárú községen kívül élő pásztor, zsellér elemeket nem vették pontosan fel. Orosházán viszonylag magas a jobbágytelken ülő nemesek száma, akik ellenállása folytán róluk sem valószínű, hogy valós adatok kerültek az összeírás adatsoraiba. Az összeírás katonai célt is szolgált, így elsődleges célja a férfinépesség számáról tájékozódni. A nők számáról korra való tekintet nélkül egyetlen adatot közölt az anyag.

22 Kérdéses lehet, hogy a nők számának felvétele pontosnak mondható-e? A kor viszonyaihoz képest magas születési arány egy másik problémát is felvet. Az orosházi evangélikus egyháznak a XVIII. században nem voltak fiókgyülekezetei. így feltételezhető, hogy azok a lakott helyek, amelyek a XVIII. századi tanyásodás révén alakultak ki, népmozgalmi adataikkal az orosházi anyakönyvben szerepelnek.

23 Filiákká csak a XIX. század folyamán alakultak. A népszámlálás és az anyakönyvek tehát nem azonos nagyságú földrajzi területről nyerték adataikat. (Az előbbi csak a szorosan vett község területéről, az utóbbiak viszont a szomszédos, egyházilag Orosházához tartozó határból is.) Ha a népszámlálás adatait csak magára Orosháza községre vonatkoztatjuk, akkor az 5012 fős tényleges népességre 45 ezrelékes születési arány esetén 225 születés jut 1787-ben. A különbségként jelentkező 16 keresztelési bejegyzés pedig a községen kívül élő, de gyermekét Orosházán kereszteltető népesség adata lehet. Az összeírások, a Mária Terézia korabeli lélekösszeírás, a II. József-féle népszámlálás vizsgálata azt mutatja, hogy az egyes források önmagukban nem adnak a valóságnak megfelelő ismereteket a népességről. A források adatainak, még a II. József kori népszámlálás összevetése is az anyakönyvekkel, arra mutat, hogy a korszak össznépességszámának megállapításához a különböző egy időben keletkezett források összehasonlításán alapuló módszer a legcélravezetőbb. Az elemzés arra is jó példát mutat, hogy a XVIII. században a korábbi történetírói felfogás szerint igen ütemesnek tartott népességnövekedés szerényebb mértékű volt, vagy legalábbis nem az egész századot jellemezte. A török hódoltság a megyét a korabeli források szerint teljesen elpusztította. 1784—87-re ez a pusztasággá lett megye jelentős számú népességgel bíró régió lett. Alig nyolc évtized alatt valóságos demográfiai „robbanásnak" vagy olyan ütemű bevándorlásnak kellett volna lejátszódnia, amely a jelzett népességet eredményezte. Történeti adatokkal azonban valójában egyik sem igazolható. A probléma megoldásának kulcsát abban kell keresnünk, hogy az elpusztultnak minősített Békés megyét a források kifogásolható pontosságú adatai alapján tekintették pusztaságnak. A valóság ezzel szemben az lehet, hogy a hódoltság ideje alatt nagyobb lélekszámú népesség maradt meg az elpusztultnak minősített Békés megyében és a Dél-Alföldön, mint amit a történetírás eddig feltételezett. 2. A demográfiai viszonyok elemzése Az anyakönyvek évenként ismétlődő adatsorai a születések (keresztelések alapján), a házasságkötés és a halálozás alakulásáról tájékoztatnak. Orosházán, mint láttuk, alig néhány hónappal a letelepedés után megindult a születési és a házasság31