A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Szenti Tibor: Csendőrök erőszakoskodása a sámsoni uradalomban

Ezután mi mindketten utánnok mentünk az Urasági Majorba, azon szándékkal, hogy ottan őket az Urasági Cselédség segélyével elfoghassuk. — Azomban ottan már az Urasági Cselédségis, (: mint hogy én mást nem gondolok :) megtámadoink mellé alván, bennünket vasvillákkal verni kezdettek, melly verekedést az Urasági Major előtt álló uri öltönyü Kaputos Úri ember, annélkül, hogy a' Verekedőkhez egyszotis szollott volna, nézte. És miután igy a' Verekedők száma mint egy 30

an felül nevekedett, 's mi mind ketten összve voltunk verve, tovább ellent nem álhattunk, mert kardomat kezemből kiverték ; pisztolyom pedig elveszett, a' Majorból kiszaladtunk, ők pedig bennünket gyalog és lóháton követtek. — Ekkor én egyik, társam pedig más irányban szaladván ők bennünket gyalog és lovon követtek. — Azomban nékem jo lovam lévén, tőllem elmaradtak, 's az én utánnam jöttekis Misák után szaladtak, 's azután hallottam a' Vásárhelyi tanyák közt nagy lármájokat, 's igy nem tudhatom mi történt vele, miután ö mind ez ideig nem jött haza, Én ezután a' Rákosi Csárdába tévelyedtem, ahol magamnak kocsit rendelvén hazajöttem, és az esetet 'a Hadnagy Úr távollétében az őrmesternek bejelentettem. —" Kardos Antal csendőr tizedes feljelentése alapján, 1856. március 20-án Makóról Polner Lajos szolgabíró átírt Vásárhelyre Ladomerszky Imre szolgabíró kollégájának, és kérte, hogy másnap reggel „egy tollnok és több csendőr kíséretében" jöjjön Sámsonra, ahol az ügyet közösen kivizsgálják. A törvénysértés látszatába került majorsági cselédek ellen nagyszabású vizsgálatot végeztek, amely több tanú kihallgatásával kezdődött el. A csendőrséggel kivonult szolgabírók minden bizonnyal elrettentő példát akartak mutatni a hatalom embereit ért sérelmek miatt, amely nézetük szerint hasonlított a hatalom ellen lázadó cselédség 48-as forradalmi magatartásához. Először a „Kaputos Úri embert" vallatták ki, aki az események perdöntő részeire nem emlékezett, nem mert nyiltan szembeszállni a csendőr vallomásával, bár a vizsgálatot vezető szolgabírókban kételyt ültetett, hogy az események másként történtek, mint azt a csendőr elmondotta. „Nyilatkozati Jegyző könyv Március hó 21

én 1856. Mely felvétetett a' Hm Vásárhelyi Cs. kir. szolgabírói hivatal mint járásbíróság részéről kiküldött alul írott bírósági személyek által. Nyilatkozó figyelmeztetett: hogy minden körülményekre nézve a' tiszta igazságott lelkiisméretessen, vagy a' mint a' dolog történt adja elő, mert szűkség esetében nyilatkozatát hittel is kötelezend megerősíteni. — Oroszi György 43 éves, Hevesi születésű, Sámsonyi lakos, Rom Cath, nős, 5. gyermek attya, aki Kasznár Gr. Károlyi Györgynél. 8

or Adja őn elő részletessen, és körülményessen — folyó hó 19

kén délután miképpen tőrtént Cs. kir Csendőrségi Káplár Kardos Antal, és társa Misák Mártonnak 10. fejszékkel, és botokkal felfegyverzett lovas emberek általi megtámadtatása, és megveretése, 's mi ok indította az emiitett egyéneket a' kérdésben forgó merénylet elkövetésére? Én az említett nap d. után mintegy 5—6 óra között haza jővén Aradról, alig hogy családom körében kevéssé széljel néztem, bejött hozzám saját kotsisom Klement János, 's jelenté, hogy egy Zsandár kivan menjek ki hozzá, én kotsisomnak azt mondván : hogy jönne be hozzám a' Zsandár ha kőzleni valója van velem, erre kotsisom megjegyzé: »hogy nagy baj van,« erre én kimenvén házi tanítóm Szodorai Sándorral, 's láttam Tót József igás kotsist hogy egy Zsandár lovat tart kantár száránál fogva, — a' ló mellett a' földön hevert egy Zsandár véres arczal, egyik csizmája 316