A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Molnár László: Sámsoni kertészek küzdelme a földesúri hatalommal az 1848-as forradalmat követő időben

aláírásaikkal vagy kezük kereszt vonásával magunkat a szerint kötelezzük. Sámson augusztus 12-én 1843. Tóth Mihály т.к. Kovács János т.к. Leczki Mihály т.к. Kis Ferenc т.к. Csáki Mátyás т. k. Bozsár András т.к. Kis Mihály т.к. Csonka György т.к. Nagy Márton т.к. Hódi Ferenc т.к. Bozó Demeter т.к. Csáki Péter т.к. s.t.b. —"

17 A sámsoni kertészek fentebb közölt feudáliskori szerződése a levéltárban őrzött iratok között másolatban van meg. A másolat nem tartalmazza a 7—11 és 13—16 szerződési pontok szövegét. De mindezektől eltekintve, képet alkothatunk arról, hogy a kertészek milyen nehéz feltételeket vállaltak magukra. A szemlélőnek az az érzése, hogy a kertészek által fizetett bérleti dij a szerződésben csak mellékes alárendelt szerepet játszott. Ugy tűnik, hogy a fő cél a kertészek által a gróf majorsági gazdaságában végzett munka kötelezettsége volt. A szerződésben az erre vonatkozó meghatározások feltűnő részletességgel vannak leírva. Nyilvánvaló, hogy a munkaerőbiztosítás volt a szerződtetés fő célja. A tőkeszegény uradalom a ledolgozási rendszerben találta meg a kizsákmányolás legeredményesebb formáját. Sámsoni kertészek az 1848-as forradalomban Az 1848-as események a kertészeket is forrongásba hozták, noha alódiális földeken éltek, a kertészeknek mint szerződéses telepeseknek kevés lehetőségük nyílott sorsuk javítására. A 48-as jobbágyfelszabadító törvényekben egy szó sem esett róluk. A legtöbb helyen rövid idő múltán megindult a szervezkedés a panaszok összegyűjtésére. A nagymajlátiak (ma: nagyériek) már 1848. március 31-én értekezletre hivták össze a kertészközségeket az egységes fellépés érdekében. Az április 12-i összejövetel után

18 megkezdődött a kilincselés a vármegyén és a minisztériumokban amikor vilá

: gossá vált, hogy az új törvények rájuk nem hatályosak. Ekkor csapott át az elkeseredés olyan tettekbe, amelyek végeredményben a feudális körülmények között létrejött szerződések megszegéséhez vezettek.

19 Ilyen körülmények között indították el a sámsoni kertészek is azon akciójukat 1848 tavaszán, hogy a volt úrbéres jobbágyokkal azonos jogállásúnak ismertessék el magukat. Törekvésük azonban nem hozott eredményt az igazságügyminisztériumnál, ahonnan a következő szövegű levél érkezett a megyéhez: „Csongrád vármegye közönségének. Csongrád megyébe bekebelezett Sámson kertészségnek azon folyamodványát, mely szerint ők gróf Károlyi nemzetséggel kötött szerződésnél fogva az imént érintett pusztán 90. évek óta megtelepedvén, most miután a szerződésbeli évek a jövő 1849-ik év végével kitelnek, bizontalan és igy aggasztó jövendőjüket biztositatni kérik, azzal teszem át önöknek : hogy a folyamodvány kitételeinek véleményes tudósításukat ide mielőbb terjessze fel. Budán, május 9-én 1848. igazságügy miniszter Deák Ferenc."

20 Az ügy a megyei közgyűlés elé került, ahol azt megtárgyalták és úgy határoztak, hogy Török Bálint másodalispán elnöklete alatt Medveczky Antal törvényszéki ülnök, Kovács Ferenc szolgabíró, Kamocsay Mihály esküdt, Kovács Károly főügyész és Póka Sándor jegyző az ügyet kivizsgálják és arról jelentést tesznek. A május 25-én tartott közgyűlés határozata alapján kiküldött bizottság véleményes jelentését szeptember 2-án bizottmányi ülésen bemutatta, amely úgy intézkedett, hogy a jelentést az igazságügy miniszterhez fel kell terjeszteni.

21 Csongrád megyének Szegváron tartott bizottmányi közgyűlése 1849. április 28-án megtárgyalta az igazságügyminisztérium április 22-én keltezett 558. sz. a. kiadott ügyiratát, amelyben „...Sámson ker305