A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Molnár László: Sámsoni kertészek küzdelme a földesúri hatalommal az 1848-as forradalmat követő időben

tett arra, hogy a haszonbérelt földek tulajdonosaivá válnak, mivel a kormány is úgy látta, hogy a kertészek boldogulását és gyarapodását elő kell segíteni. 1848-ban, majd 1849 nyarán törvényjavaslat is készült a telepitvényékről. A szabadságharc államférfiaiban megvolt a szándék a kérdés rendezésére, ez viszont a szabadságharc bukása miatt maradt el. A bérlőközösségek lakói községi szervezeteiken keresztül állandó harcot vívtak a föld szabad birtoklásáért a szabadságharc leverése után is. A jobbágyfelszabadítás bár forradalmi, mégis felülről végrehajtott rendszabály volt. Ennek következtében továbbra is fennmaradt a nagybirtok az egyéb feudális maradványokkal együtt. A bérleti feltételek 1848 után fokozatosan romlottak. Például Csanád megyében az 1821-ben telepített Apáca kertészség 1863-ig kisholdanként átlag 3 Ft 68 krajcárt fizetett. Ezt a bért 1863-tól 6 Ft-ra, majd 1869-től 7 Ft 18 krajcárra emelték. A pitvarosi pusztán telepített Alberti kertészek pedig 1856-ig 2 Ft-ot, 1863 után 4 Ft 90 krajcárt fizettek kisholdanként.

9 Sámson kertészség kialakulása A középkori Sámson falu minden valószínűség szerint az 1596. évi nagy tatár pusztítás során semmisült meg. Területét attól az időtőlfogva a vásárhelyiek és a makóiak használták legelőként, bérlet formájában. A Rákóczi szabadságharc után gróf Károlyi Sándor birtokai közé került. Már az 1700-as évek derekán kertészeket telepített a pusztára.

10 Az 1758. évből származó kertész összeírás szerint Sámsonban a következő kertészek voltak: Szántó Ferenc, Török István, Madarász Gergely, Dékán Mihály, Erdős János, Posztós János, Végh Pál és Farkas János. Hozzátartozója csak Dékán Mihálynak van feltüntetve az összeírásban. Madarász Gergely pedig zsellérként szerepel. Vagyoni állapotukat tekintve az összeírás szerint volt nekik összesen a növendék állatokat is beleszámítva; szarvasmarha 16, ló 15. Az általuk művelés alatt tartott föld 7 hold volt.

11 Az 1770-es évektől Sváb Kristóf vette bérbe a területet és azon majorságot hozott létre. Az 1818-ból származó adatok szerint a sámsoni puszta kétféle hasznosításban szerepel : részint a vásárhelyiek bérelt legelője volt, másfelől pedig 5040 holdon majorsági gazdálkodás folyt. Ekkor már 131 haszonbéres kertész 788 holdon dohányt termesztett, 222 hold őszi és 511 hold tavaszi vetés volt, továbbá 2139 hold legelőt használtak. A kertészek által használt dohányföldek bére holdanként 2 Forint és 5 font dohány volt. A lakosság egyházi tekintetben Vásárhelyhez tartozott. A reformátusok csaknem mindnyájan Vásárhelyről szivárogtak Sámsonra. Az uradalom által odavitetett kertészek viszont katolikusok voltak. Részükre Károlyi György 1825-ben kápolnát építetett és káplánt állíttatott. A reformátusok 1812-ben alakultak önálló egyházzá. 1819től önálló lelkészük volt. Templomuk vályogból volt 1870-ig, ekkor azt kőből újraépítették. Iskola céljaira a tanító lakását használták. Önálló iskola csak 1894-ben épült fel.

12 A Károlyi uradalmak a szántóföldi gazdálkodás céljait szolgáló bérleti területeken kívül jelentős területeket adtak bérbe dohánykertészeknek. A dohány mint iparinövény termesztése jelentős jövedelmet biztosított a birtok urainak. Ezt a jelentős bevételt növelte a sámsoni kertészek által fizetett bér is.

13 A XVIII. század utolsó évtizedében a megyei összeírások között megtalálható Sámson kertészeinek összeírása is, amely az 1781/82 adózási évre vonatkozóan a következő adatokat tartalmazza: 299