A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Szenti Tibor: Újabb levéltári adatok a vásárhelyi pusztáról (1775–1859)

en az első adatunkat a pusztai betyárkodásról az éjszakai pásztortámadások történetében kaptuk, amit az orosházi telepesek sátrai ellen követtek el. A pusztai pásztorok, bár ezt az életmódot a kötetlen munka, a kevesebb felelősség, a nehéz ellenőrizhetőség, a szabadság élvezete miatt választották, kezdetben legalább is nem voltak betyárok. Viszont könnyen hajlottak a virtusra és olyan cselekedetek elkövetésére, ami az ő erkölcsi normáik szerint nem volt bűn, de a társadalom üldözte. A nincstelen zsellérek, elszegényedett jobbágyok egy kisebb rétege a létfenntartásért vívott küzdelemben előbb-utóbb összeütközött a feudális rendszerrel és bujdosóvá vált. Ezek a betyárrá kényszerült elemek a pásztorok között húzódtak meg, nappal békés csikós, vagy juhász látszatát keltve, éjszaka viszont betyárkodva, magányosan, vagy bandába verődve raboltak, nem egyszer gyilkoltak. Az 1753 évi „Pető—Törő—Bujdosó" féle zendülés után a hatóságok úgy átfésülték a Pusztát, hogy egy időre lecsökkent a betyárkodás. A XVIII. század végére a Pusztán és a vidék három nagy folyójának, a Tiszának, Marosnak és a Körösnek mindkét partján számos betyár húzta meg magát. 1791. február 20-án az úriszék által hozott statútum alapján már gyanú alapján is ítéltek. A tanács a pásztoroknak ún. „személlyes Levelet" adatott, amivel magukat megkülönböztethették a gyanúsítottaktól és a bűnözőktől. Fegyvert nem viselhettek, nyerges lovaikról pedig „szoros számadással" tartoztak. A tanács elrendelte, hogy minden baromtartó gazdaság a saját vagyonbiztonsága érdekében a Pusztára egy lovas embert köteles kiállítani. Erről 1805-ben a következő hirdetést tették közzé:

36 ,,A' Pusztákon mostanában meg történt sok rendbéli tolvajságoknak, 's gyilkosságoknak meg akadályoztatására nézve köz hirré tétetik : higy minden Barom tartó gazdaság maga gazdasága közzül, ezentúl, minden hétre egy Lovas gazda embert fog ki állítani, a' kiknek kötelessége Lészen, a' pusztákat szorgalmatosan kerülni, és a' kóborló, 's csavargó személyeket meg fogni. — ezen puszta kerülésre ki rendelendő gazdák pedig, minden hétnek elején a' Város házánál magokat jelenesek. — A' kerülő gazdákat az első Laistromos gazda sor szerént fogja ki nevezni, és ki rendelni ; hanem a szükséges parancsolatot a' Város házánál fogják venni ; ezen rendelésnek jobb móddal való fojtatására nézve, 2. pusztai birák is fognak fel állíttatni, a' kiknek vezetésétől és parancsolattjától fognak a' Lovas gazdák, avagy azoknak emberei, a' puszta kerülésben függeni." Még egy év sem telt el, amikor 1806-ban szorgalmazzák, hogy a gazdaságok személyes levéllel lássák el a pásztoraikat :

37 „Ezen Tek: M

s vármegyének rendeléséből minden gazdaságoknak parancsoltatik : hogy a Pusztákon lévő Pásztoraiknak, személyes Levelet adjanak, különben a' kik ollyan Levél nélkül találtatnak a' Pusztákon, mint gyanús, és kóborló személyek el fogattatnak, és érdemlet büntetéseket el veszik." 1806-ban kelt újabb publikáció már együtt sürgeti a személyes levél használatát és a pusztakerülő lovasok felállítását.

38 „Mindazon Gazdaság a' Pusztáknak kerülése, és a' kóborló, 's tolvaj Betyároknak el fogása végett, a' Tavalyi mód szerént, alkalmatos Lovas embereket állítsanak a' puszta-Birák mellé minden héten; és ezen rendellésnek tellyesítésére az első gazdáknak szorgalmatos gondja légyen. A' Pusztákon lévő Pásztoroknak minden gazdaság személlyes Levelet adjon; különben a' Levél nélkül találtató pásztorok a' testbéli büntetést el nem kerülik." Ezek a rövid időszakonként meg-megújuló sürgetések alátámasztják a közbátorság gyors romlását és a hatóságok tehetetlenségét. Négy év sem telik el, amikor 1810-ben már azt hirdetik, hogy a pusztai pásztor nem hagyhatja el a rábízott jószágokat, és ha a városba nyomós indokkal be kell jönnie, igazoló cédulát kérjen :

39 292