A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

ifj. Koszorús Oszkár: Orosháza könyvterjesztése 1944–1956

Már ekkor megkezdték az üzemi könyvterjesztést, melynek eredményességéért a boltvezető — mint pártfeladatért — volt az egyszemélyi felelős. A könyv-papírbolt jól dolgozott, mindig túlteljesítette a tervet. Igaz, a munkaidő legtöbbször napi 10—12 órára nyúlt.

41 1950. november 30-tól Mikó Ferenc Budapestre került (ma a Mezőgazdasági Könyvkiadó munkatársa). December 1-vel Becsei Sándor lett a boltvezető. Ebből az időből nincsenek forgalmi eredményeink : még nem vezették külön a papír- és a könyvforgalmat. A könyvkiadásban és a könyvterjesztésben — mint egész művelődéspolitikánkban — a marxizmus-leninizmus elterjesztése volt a fő cél. Ennek ellenére még 1950-ben is meglehetősen sokféle kiadvány zsúfolódott össze a KNV Központi Raktárában. Erről az általuk kiadott könyvjegyzék is tanúskodik. A jegyzék szerint még múlt századvégi kiadású könyveket is ajánlottak megvételre, alátámasztva ezzel azt is, hogy akkoriban korántsem fogytak úsy a könyvek, mint most harminc évvel később.

42 A KNV állította össze a szövetkezetek részére küldendő un. íípuscsomagokat is. Ezek értéke 300—3000 Ft-ig terjedt. Ilyen negyedévenként küldött típuscsomagok kerültek Orosházára is, ahonnan egyéb áruk szállításával együtt került ki a falusi, tanyai boltok polcaira is a könyv. Az ország első szövetkezeti instruktora 1950 őszétől dolgozott : Litauszki Istvánné a békéscsabai MÉSZÖV propagandistája. Gyakran kereste fel Orosházát és ajánlotta a könyvet a szövetkezet vezetőinek (olyan vezető is akadt, aki szerint a szocializmust könyv nélkül is lehet építeni) és tagjainak.

43 1951. május 1-én megalakult az Állami Könyvterjesztő Vállalat. A Könyvterjesztő Kiskereskedelmi Vállalat orosházi boltja szervezetileg idekerült.

44 Az üzlet ott maradt az Apolló mozi mellett. A papíráru továbbra is fő szerepet játszott benne. Alkalmazottai közül Jankó Sándor a békési könyvesboltba került át, Dénes István pedig felvételt nyert.

45 Közben folytatódott a magánkiskereskedelem felszámolása. Az ÁKV orosházi boltjának vezető szerepéhez — érthetően — nem fért kétség. Bizományi hálózatot építettek ki, elsősorban vidéken. Különösen aktív bizományosaik voltak a Mezőhegyesi Állami Gazdaság Központjában, továbbá a Szöllősi Állami Gazdaságban, Mezőkovácsházán és Tótkomlóson. Dénes István szervező feladata volt a termelőszövetkezetek és iskolák patronáíása, s új bizományosok szervezése. Nem volt népszerű dolog a könyvterjesztői munka. Sokáig kellett a könyv mellett agitálni, amíg valaki elvállalta az üzemekben, termelőszövetkezetekben az árusítást. Erre részben az is magyarázat, hogy kevés volt a jó könyv. Mai szemmel nézve ez volt a könyvterjesztés „hőskora". Az augusztus 20-i Vidám Vásáron még éjszaka is kint tanyáztak a könyvesek, és védték csomagjaikat. Az árukészletekből a könyv még mindig nagyobb százalékkal részesedett (kb. 70%-a volt a könyv) mint a papír. A forgalomnak viszont csak kb. 25%-a származott könyveladásból. A tankönyvszezon jelentette a fő könyvárusítási feladatot. Nagyobb bevételt az iskolai jutalmazások, egy-egy közületi vásárlás, munkahelyi jutalmazás jelentett még.

46 1951-ben az Állami Könyvterjesztő Vállalat elsőnek Békés megyében szervezte meg a könyvterjesztést.

47 Az ÁKV négy instruktora (köztük Litauszkiné) minden földművesszövetkezetet felkeresett, és munkájuk révén két hónap alatt a megye minden községébe eljutott a könyv. Természetesen nem nagy készlet, negyven—ötven kötet boltonként. 1951. szeptemberében már az ÁKV orosházi boltja is sátrat állított a Könyvhétre.

48 1952-ig a felszabadulás előtti szokásnak megfelelően az ünnepi könyvvásár három napig tartott. Ettől kezdve már Ünnepi Könyvhetet rendeztek. A forgalmi ered266