A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Szemelvények az orosházi önéletíró parasztok munkáiból

Újra otthont találtam! Ekkor Kata néni levetkőztetett, valami füvet, vagy levelet főzött, azt beleöntötte a teknőbe, abban megfürösztött. Azután a kis ingem, meg a többi ruhámat is kivitte és megfüstölte valamivel. De olyan jószagú füst volt ám az ! És így adta rám. Megvacsoráztunk: aludttejet, pirított kenyérrel, majd lefektetett. Én elaludtam másnap reggelig. Kata néni már fönt volt, a jószágot etette. Mikor meglátott, gyorsan be kellett menni. Nem volt szabad kint pisilni, hanem bent egy bilibe. Ezt a néni megnézte és bele is dobott valamit. Akkor örömmel mondta, hogy most már talán te is megmaradsz, mert a járvány is alább hagyott. így aztán én csakugyan meg is maradtam. Ennek Kata néni is nagyon örült és nagyon szeretett. Olyan jó volt hozzám. Mindig mesélt nekem, hogy felejtsem szomorú bánatomat. Tanulás Lassan megszoktam az árvaságot. Hiába kértem a jó Istent, hogy adja vissza az én drága szüleimet, vagy vegye el az én életem is. Sírtam és sírtam! Majd Kata néni az ölébe ültetett és magyarázta nekem, hogy a nagyon jó Isten azért őrizett meg a haláltól, mert rám még szükség van az életben. Azért csak tanulj meg mindent, amit csak lehet ! Látod én is tanulok, pedig már én öreg vagyok, túl a 70 éven. De ha már a sors így rendelte, hogy téged hozzám vezetett, hát én hálát adok Istennek és úgy teszek, ahogy egy jó nagymama: én téged megtanítlak amire csak tudlak! Először is már hat éves vagy. Itt iskola nincs. Hát amit én tudok az írásból, azt veled is megtanítom. Azután megtanulod a füvek, levelek, virágok gyógyító hatását is. Mert látod, ha mindenki ismerné amit a jó Isten a növényekbe, virágokba gyógyítót oltott, hát nem pusztult volna el az a sok-sok ember most se. Mert el lehetett volna kerülni a fertőzést, vagyis fertőtleníteni kell időben. Mert hiszed-e, hogy te is attól az ezerjófűtől, meg a többi drága gyógynövényből főzött tea- és mosdóvíztől gyógyultál meg? Én hiszem kedves néni, vagy Mama! Mondhatom, hívhatom így? Örülök, hogy magadtól jöttél rá, hogy hogyan szólíts ! Én kedves Mama, ígérem és fogadom, hogy mindent megtanulok és szót fogadok, mert hisz tartozok vele, mert meggyógyított. Enni ad, meg hajlékot, el sem tudom sorolni azt a sok jót, amit rám áldoz, és szeretetet, amit örökké köszönök. Akkor most fogjunk hozzá a betűtanuláshoz! Igen ám, de akkor a bátyám kis írótábláját el kéne hozni! Oda még nem szabad menni, mert az a hely még nincsen fertőtlenítve. Majd ha a bíró kidoboltatja, hogy minden fertőzött házat kimeszeltek, csak akkor mehetünk oda. Most itt van a kis gyúrótábla, azért súroltam meg, hogy darab faszénnel erre írunk. Hát Kata-mama tud írni? Tudok valahogy, a nevem letudom írni. De most majd meglátjuk, hogy mit tudunk ketten? Kezdjük azzal a betűvel, amely csak egy vonás. Elkezdtük az i betűvel. Kata-mama egy lécet tett a kisdeszkára és húzott egy vékony vonalat, egy kicsit lejjebb egy vastagot és így kezdtem az írás tudományához. A Mama megmagyarázta, hogy csak a két vonal között szabad a betűnek lenni, mert ha túlmegy, az olyan lesz, mint amikor kis ajtón nagy ember megy be, és beleveri a fejét az ajtó felsőszélibe. A faszenet egy rongyba tekertük, — csak a vége volt kint — hogy ne legyünk kormosak tőle. írtunk egy sor i betűt, már ez jól ment. Akkor folytattuk az s betűvel. Ez még könnyebb volt, hisz mondom ez csak egy kis karkura, ezt nagyon> szerettem. Különben a Gyuri bátyám iskolába járt és mi is néztük, amikor írt. Csak ez sokkal kisebb betű volt, a fekete kis palatáblán griflivel könnyen ment az írás. Meg az sokkal kisebb, meg vékonyabb volt ám! De azért a Mama megdicsért. Én nagyon örültem az írásnak. Bizony a kisól falát telefirkáltam annyi i, meg s betűvel, hogy a Mama mikor meglátta összecsapta a kezét. 205