A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Szemelvények az orosházi önéletíró parasztok munkáiból

Szemelvények az orosházi önéletíró parasztok munkáiból NAGY GYULA Az Orosházi Múzeum műhelyében ismét rangos munka folyik : hat parasztember és két parasztasszony írja irányításommal az önéletírását. Szerte az országban már sok helyen készült önéletírás, néhány remek könyv is tanúskodik erró'l. Mi a jelentősége az orosházi önéletíróknak? Az, hogy itt egy csoport írja az élete folyását. Irányításuk közben sok olyan gyakorlati tapasztalatra tettem szert, amely alkalmas arra, hogy szélesebb körben is felhasználják. Bábáskodásomról a Honismeret hasábjain „Az orosházi önéletíró parasztok irányításának praktikái" címmel számoltam be. Néprajzos vagyok. Módszeremhez tartozik, hogy gyűjtésemet, publikációmat felolvasom, kezébe adom adatközlőimnek s megjegyzéseiket, javaslataikat figyelembe veszem. Legutóbbi könyvem (Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán, Békés megyei Múzeumok Közleményei : 4) kéziratát 11 paraszttal elolvastattam és sok értékes kiegészítést kaptam tőlük. Tanácsukra számos helyen árnyaltabban, még pontosabban fogalmaztam. A fenti életmód-monográfiám megjelenése után a parasztlektorjaim rendre önéletírókká váltak. Ez akkor válik könnyen érthetővé, ha elmondom azt, hogy a parasztlektorokkal hosszú éveken keresztül együtt dolgoztam, megismertük és megszerettük egymást. Ezek után egy nagyon izgalmas feladat várt rám: a kis csoport irányítása. Az írási vágyukat állandóan ébrentartottam : elláttam őket megjelent életrajz-könyvekkel. Amikor aztán már tetőfokra hágott írási kedvük : összeállíttattam velük az életútjuk főbb állomásait, önéletírásuk fejezeteit. Majd a segítésem legfontosabb része, a folyamatos írás elindítása következett. Ezt nagyon szemléletes, nagyon célravezető példával világítottam meg. Ennek eredményeként ma már olyan folyamatosan, gátlásmentesen fogalmaznak, mint ahogyan beszélnek. S ez nagyon nagy dolog! Lelkükre kötöttem, hogy életük folyásának a leírásába szőjjék bele a környezetük szokásait, néprajzát is s így alkotásuk a néprajztudományt is gazdagítja. Észrevettem, hogy írásuk felolvasása a nyilvánosság előtt nagyban fokozza írási kedvüket, azért sokféle lehetőséget biztosítottam a szereplésükre. Évenként egy-egy nagyszabású néprajzi est keretében mindig szerepel 3—4 önéletíró paraszt. Minden évben legalább két, szűkebbkörű, szakmai felolvasódélutánt rendezünk, ahol minden önéletíró bő részleteket olvas fel munkájából. A meghívott szakemberek pedig tanáccsal látják el őket. Már több újságíró látogatta meg kis csoportunkat. Nagy reményeket fűzök a különböző folyóiratokban való szereplésünköz is. Ezeken kívül 1977-ben két jelentős tanácskozáson mutatkoztunk be nagy sikerrel: június 20-án a Kőszegi Önkéntes és Nyelvjárási Gyűjtők Országos Találkozóján, valamint október 11-én a Szentesi Hetek alkalmával rendezett Tudományos Honismereti Tanácskozáson. 203