A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Az orosházi parasztok rejtési tudomány

ott kutattak, megtalálták a kabátokat és el is vitték. Az ömlesztett búzát egyszer sem kutatták át. Ha ott hagyják, megmaradt volna. „De ki tutta azt előre!" Attól is függött, hogy kik voltak a rekvirálók, és kinél rekviráltak. Ahol az elrejtett dolgokat megtalálták, ott hallgattak róla: szegyeitek elmondani. De voltak, akik beszéltek róla, igaz, csak idő múltával. Fent leírtuk, hogy a parasztok hogyan látták a feltárást. Most egy feltárásban résztvett tisztviselő visszaemlékezései alapján bemutatjuk a feltárás munkáját. A község a feltárásra egy esküdtet és egy végrehajtót, vagy egy írnokot rendelt ki. Senki sem örült neki, nem volt népszerű dolog. Voltak kirívó esetek, amikor az esküdtek jól megszedték magukat. Előre értesítettek egyeseket a feltárásról s ezért ellenszolgáltatást kaptak. Az esküdtek voltak a föltárók. Az írnok azt írta, amit az esküdt diktált. Az esküdtnél volt az a lista, ahová menni kellett s az is, melyen a. fejkvóta szerepelt. Ezenkívül előre elkészített blankettákat vettek magukhoz. Az iratokat a községháza III. ügyosztálya, illetve a Begyűjtési Hivatal adta az esküdtnek. A Begyűjtési Hivatal megközelítő pontosságú adatokkal rendelkezett : mind a megművelt terület, mind a számosállat és az aprójószág tekintetében. A változásokat mindig átvezették. Jó alappal rendelkeztek. Tóth Imre, a hivatal vezetője pontos ember volt, de annak azóta sem volt olyan jó dolga : a kacsahúst is kacsahússal ette. A feltárók minden reggel a községháza udvaráról indultak, a község fogatain. Ahány esküdt volt, annyi feltáró-párt indítottak. A községnek csak 3—4 fogata volt, azért konflisokat is felhasználtak, hogy minél hamarabb lerohanják a határt. A Begyűjtési Hivatal osztotta el az esküdtek között a feltárandó területet. Mint mondottuk, előfordult, hogy néhány esküdt az ismerősét előre értesítette a feltárás várható időpontjáról. Az értesített erre néhány kocsi rakományt a községben levő lakására szállított, s amikor elmúlt a feltárás, visszavitte a tanyára. Na, de odakint mindenből hagytak egy keveset, de abból már beszolgáltatni való nem igen volt. Amikor a feltárók a bejárón kocsiztak, a jószemű esküdt mondta a társának : „Látod azt a sor kupcot, azon rajta maradt a cső, mert sárgább, mint a többi. De sokszor úgy tettek, mintha nem is vették volna észre. Komolyabb feltárást csak ott végeztek, ahol az elkerülhetetlen volt. Gyakran a szomszédok, vagy a tanyás, vagy a haragosok a Begyűjtési Hivatalba „beadták őket". Levelezőlapon, elferdített írással, névtelenül jelentették be azokat a tanyákat, ahol jól szét kellett nézni. Volt olyan is, aki a helyszínen uszította a feltárókat: „De bassza meg az Isten, ha mitülünk elviszik, nézzék mëg amott is, mer ott sokkal több van. Majd megnézem, hogy maguk onnan mit visznek el!" Az emlékezet szerint mindenütt barátságosan fogadták a feltárokat. Azok ezzel kezdték: „elszámoltatni jöttünk!" Az esküdt szinte kivétel nélkül mindenkit ismert. Az esküdt megkérdezte : „Maguk szerint van-ë valamiből feleslegjük?" ímmel-ámmal felelték: „Sëmmi sëm felesleges, mer ha a kenyérnekvalót, a vetőmagot és takarmányszükségletet figyelembe vesszük, még kevés is, ami van." „Rendben van barátom mondta az esküdt — de azér nézzünk széjjel, hogy mi van !" A paraszt nyitogatta előttük az ajtókat és megnevezte a helyiségeket. A feltárok bementek és szemmel m'èglaccosták, hogy mennyi van bennük. A gyakorlott, parasztszármazású esküdt megközelítőleg el is találta. A rendes esküdt inkább kevesebbre becsülte, hogy biztosan meglegyen. Felmentek a padlásfeljáróra, s legalább onnan végignézték a padlást. Rendszerint „tiszta volt" (nem volt rajta gabona, vagy takarmány), csak lim-lom volt rajta. Utána a góréba és a többi mellékhelyiségekbe kukkantottak be. Amit találtak és felbecsültek, — tehát a feltárt készletet — az esküdt bediktálta az írnoknak : pl. a góréban 20 q csöveskukorica stb. Csak azt írták fel, amit láttak. Ha bejelentés érkezett a Begyűjtési Hivatalba, ott jobban megnézték, de ott sem dúrtak fel semmit 199