A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Az orosházi parasztok rejtési tudomány

tetejét két kötéllel körülkötötte. Ritkán az is előfordult, hogy a dohánytermelő a szomszéd tudtával, annak takarmánykazlába rejtette el a dohányt. Nagytatársáncon pedig a szénaboglya alá rejtették el a dohányt nagyon eredeti módon. Téglákból álló lábakat raktak a gyöp szélére, ahol a szénaboglyák álltak, ugyancsak téglalábakon. A lábakra akácderekakat raktak köralakban. A közepén egy nagyobb nyílást hagytak. Erre szájjal lefelé egy deszkaládát helyeztek, amelynek belsejét előzőleg bepolcozták. A polcokra rakták a csomózott leveles dohányt. 10—20 kg dohány belefért. A dohánnyal tele ládára ugyanolyan boglyát raktak, mint a többi. Szalmával l'éhëgyëték és dróttal lekötötték. A drótok végeire egy-egy téglát kötöttek. Az egyik tégla lapjára annyi vonást húztak, ahány csomót elrejtettek. Amikor a ládából kihoztak, annyi vonást áthúztak, ahány csomót előszedtek. Természetesen a dohányért mindig gyerekeket küldtek. Jó helye volt a dohánynak. A pénzügyőrök a boglyákat megszúrkálták, de a ládáig nem ért a szuronyuk. Ugyanakkor a szalmakazalba is rejtettek dohányt. Amikor a feneket megrakták, egy kis ládát a közepére állították, telerakták leveles dohánnyal, és rakták tovább a kazlat. Úgy használták alomnak a szalmát, hogy amikor kifogyott a szénaboglya alól a dohány, akkortájt érjenek e kazal fenekébe eldugott ládához. A pálinkát leggyakrabban a kertben rejtették el. Egy-két literes üvegekben könynyű volt elrejteni. Rendszerint valami (pl. méhes) közelében több helyen elásták. A friss ásást falevéllel födték le. Némelyik üveget a mai napig sem találtak meg. 1946-ban sokan termeltek cukorrépát és a gyártól kaptak melaszt. Sokan egy részéből pálinkát főztek. Az egyik gazda literes üvegekben tárolta, és a kertben több helyre eldugta. Volt úgy, hogy tett rá egy kis földet, de legtöbbször csak bokorba, faderékba dugta. Egyik-másik üveg csak akkor került elő, amikor a kertet ásta. Volt ilyenkor öröm, mert ekkor már fogytán volt a pálinka, és a megtalált már megérett, sokkal о jobb volt, mint főzéskor. Egy gyulamezei paraszt a román katonák elől a gádor padlására rejtette a pálinkát. Létrát támasztott az ereszethez, a harmadik sorban egy-két cserepet fölemelt, és a gádor padlására fektette a 2 literes üvegekben levő pálinkát. Ugyanő egyszerű módon rejtette el az 50 literes hordójukat, tele nádmézből készült borral. Amikor nem látott kóbor román katonákat, a csuhéjkazal északi oldalán kapart egy lyukat, beleállította a hordót, és csuhéjjal betemette. Még néhány kéve szart is tett rá. A bor fölmelegedett és a forrása meggyorsult. „Még most is a fülembe van a ritka, nagy kotyogása!" — mondta. Közben megszívta a kishordót. A hordó fölötti csuhéjt lekaparta, az akonát (a csapot) kihúzta, a lopó hosszú szárát beledugta és egy-két liter bort szívott a hordóból. A szívás után a csapot visszadugta, majd a csuhéjt, és a kévéket visszarakta. Nagyon jó helye volt ott a bornak. A románok kivonulása után elővették a hordót, és a bor utolját a hideg kamrába tették. Végül a járművek is veszélyben forogtak a háborús időkben. Erről így emlékszik egy pusztaföldvári kisgazda: „Azt sohasem gondoltam, hogy a fédères kocsi is köll a katonáknak, és nem rejtettem el. El is vitte a háború szele!" Ebből okulva az igáskocsi egyik első és hátsó kerekét egy közeli mély vizesárokba dobta. Három hónapig voltak ott, semmi bajuk sem lett. Ott nem száradtak össze, bármikor elő lehetett venni és használni. Monoron egy paraszt a fédereskocsiját a tanya mögötti sűrű bokrok közé húzatta. Az igáskocsik kerekeit ő is a vizesárokba vetette, s a kocsikba rossz kerekeket tett. Máshol széjjelszedték a kocsit: Az oldalakat ide-oda tették, a kerekeket széjjeldobálták a tanya körül, a kazal mellé, a disznóólba. Előfordult, hogy a kerékpárt a szárkúp mentette meg. Az egyik kakasszéki gazda féltette a románoktól a gőzkazánt, ezért az egyik hátsó kerekét elásta a trágyába és azt mondta, hogy javításban van. így mentette meg. Olykor a más által eldugott tárgy veszélybe sodorhatta az embert. Ezt példázza 197