A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Gulyás Mihály: Baromfitartás és feldolgozás Orosházán, az első világháborúig

1909-ben az orosháziak előbbre akartak lépni. E törekvés megismeréséhez ér­demes idézni az egyik képviselőtestületi jegyzőkönyvet. Ebben Veres József evangé­likus lelkész javasolta, hogy Orosházán és környékén az erős baromfitenyésztés to­vább fejlesztése érdekében kérje a község a Földművelésügyi Minisztériumot: „Szer­vezzen Orosházán baromfitenyésztő mintatelepet". A kérést a Földművelésügyi Minisztérium elutasította. 34 A fent említett írásokból láthatjuk, hogy az í. világháborúig a szakemberek, valamint a baromfitartók milyen színvonalon álltak. A szakemberek ismereteiket, tudásukat az újságon keresztül, de bizonyára más módon is igyekeztek átadni a pa­rasztságnak, melyek eredménye a baromfikereskedelem és a baromfifeldolgozás fejlődésében mutatkozott. Ezt igazolják az alábbi adatok : A két legnagyobb orosházi exportcég (Bortolo M. Bernardinelli mint az Esportazione Uova képviselője és Claus Ede mint az Italienische Geflügel Importation képviselője) vasúton az alábbi baromfitömeget szállított el Orosházáról külföldre: 1898-ban 460 vasúti kocsiban 1 000 413 db 512 915 Ft érték 1899-ben 349 vasúti kocsiban 803 887 db 407 302 Ft érték 1900-ban 657 vasúti kocsiban 1 610 907 db 1 709 218 Fj érték. (34/a) Az Aradi Kereskedelmi- és Iparkamara 1908. évi jelentése szerint a kamara területé­ről azon évben a legtöbb tojást Orosházáról vittek ki. 35 Baromfifeldolgozás Elbeszélések és levéltári adatok szerint már 1880 előtt néhány kiskereskedő a megvásárolt baromfiakat, elsősorban csirkéket, tyúkokat, kappanokat és libákat élve vagy kopasztva vasúton darabáruként szállította Budapestre, illetve Bécsbe. Ugyanígy küldték fel a libamájakat is. 36 A kereskedők közül a következőkre emlé­keznek még : Fehér Bernát, Grossner Károly, Lichtensteinné Szabó Julcsa, Springer Ignác, és Weisfeld Zsófi. A baromfival való kereskedés nem volt rossz üzlet, mert később újabb kereskedők: Beck Gusztáv, Frankli Sándor, Garai Hermann, Révai Arnold és Reiss Ignác jelentek meg Orosházán. E kereskedők többségét, mivel csak libák vásárlásával és feldolgozásával foglalkoztak, libások-nak hívták. Az első, exporttal és belföldi szállításokkal foglalkozó nagykereskedő, Steinber­ger Salamon 1880-ban telepedett le Orosházán, aki a bécsi Hungerleider baromfi­kereskedő család egyik tagja volt. Ekkortájt a család többi tagja Arad, Nagyvárad, Gyula és Szentes városokban telepedtek meg és nyitottak üzletet. A legidősebb fiú, Hungerleider Jakab Bécsben székelt, irányította a felvásárlást és gondoskodott az áru értékesítéséről. Kiterjedt rokonsága révén sokáig irányítani tudta a Délkelet-Al­föld baromfiforgalmát. Hogy az egész család baromfi-kereskedéssel foglalkozott, mutatja a cég neve is : Gebrüder Hungerleider (Hungerleider testvérek). Ha Orosházán az üzemszerű baromfifeldolgozás kezdetét kutatjuk, akkor azt 1880-ra kell tennünk. Steinbergerék üzleti tevékenységükkel a baromfi minden faj­tájának és a tojásnak állandó felvásárlói voltak. A feldolgozó termek mellé baromfi­hizlaldát és később hűtőházat is építettek. Rendelkeztek tojástartósító meszes pin­cével is, ami hozzátartozott a korabeli nagyobb üzemekhez. Az 1890-es években Clauss Edward német exportőr is létesített baromfitelepet Orosházán, de ő keveset tartózkodott itt. Megbízottja a Pozsony környéki Ohlschläger 172

Next

/
Thumbnails
Contents