A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Gulyás Mihály: Baromfitartás és feldolgozás Orosházán, az első világháborúig

Koremika István az Orosházi Újság 1895. augusztusi számában üdvözli a Földművelésügyi Miniszter körrendeletét, amely szabályozza a fertőző' baromfibetegségek ellen való védekezést, de rögtön meg is állapítja, hogy ennek nagyon kevés hatása lesz. Javasolja, hogy a selyemhernyó- termeléshez hasonlóan a baromfitenyésztésnél is alkalmazzanak felügyelőket, akik segítenek a sok millió tenyésztőnek.

23 Igen értékes tanácsokat írtak az Orosházi Újság 1895. augusztus 18-i számában is, a „Hulladékok a baromfiaknak" című írásban. Ebben kifejtik, „hogy a tyúkfélék a szemes eleség mellett megkívánják az állati eredetű táplálékot is. Nyáron szereznek is eleget, de télen adjunk nekik vért, vagy más hasonló állati anyagot. Ez nemcsak javukra válnék, de tojást is korábban elkezdenék".

24 A mai baromfi szaklapokban többször olvashatunk olyan kísérletekről, amelyekben a kutatók a tojás sárgájának színét sötétebbre kívánják változtatni. Ez a törekvés igen régi, mert az 1895-ben megjelent újságban is foglalkoznak már vele.

25 A baromfitartók mindig törekedtek a nagy libamáj nyerésére, ezért bizonyára nagy érdeklődést váltott ki az újságnak egy strassburgi hír közlése, amely szerint a nagy máj úgy érhető el, hogy faszenet adnak a tengeri közé és ezzel tömik meg a libákat.

26 A tojáshozam kérdése is foglalkoztatta eleinket, s az újságban ilyen címmel írtak róla; „Mit tegyünk, hogy a tyúkok télen át is tojjanak?"

27 Itt a jó táplálékot helyezik előtérbe, javasolják a sóska téli etetését. Továbbá gondoskodni kell a jó ólakról is. „Bácskában az a szokás, hogy meghordják a tyúkól alját vastagon erjedő trágyával, hogy az melegítsen". Megemlítjük, hogy az 1950-es évek elején hazánkban és Európa többi országában is a baromfiakkal foglalkozó szaklapok újdonságként ismertették az amerikai farmereknek a háború alatt felfedezett megoldását a baromfiólak mélyalmos fűtését. Ez pedig semmi más, mint az 1899-ben ismertetett fűtési eljárás. 1904-ben egy szerkesztőségi cikk „Baromfitenyésztési ügyünk" cím alatt foglalkozik a baromfitartással. Ezt írja: „Fő jövedelmünk a búza, utána a baromfitenyésztés következik 75 000 000 korona az államnak. Űzzük ezen jövedelmi ágat még nagyobb mértékben, ne csak a földművesek, de mindenki, akinek udvara van tartson baromfit". A továbbiakban hasznos útmutatást ad a baromfitenyésztéshez. Felhívja a figyelmet a korai csirkék nevelésére, igen jó takarmány-összetételt javasol, az elhelyezéssel kapcsolatban pedig a következőket mondja : „Az ól náddal legyen fedett, a déli oldalon pedig üvegezett. Az ólakhoz bokrokat, fákat kell ültetni, hogy árnyék s legyen." Rávilágít a toll fontosságára is. „A tyúk tollát szárítani és gyűjteni kell."

28 A keltetőgépekről érkezett hírek nemcsak a felnőttek, de a gyermekek képzeletvilágát is foglalkoztatták és kísérletezésre késztettek őket. Iskolás gyerekek tyúkok alól elcsent tojásokat a meleg kuckó tetején elrejtve próbálták kikeltetni. Titkolt próbálkozásaikat nem a csibék csipogása, hanem a záptojás jellegzetes szaga fedte föl. Hasonló sikertelenség a felnőtteknél is előfordult. Kondoroson a jegyző keltetőgépjéből is hiába várták a csibéket, s nagy nyilvánosság előtt folyó próbálkozás itt még a kétkedők derűjét is növelte. Orosházán két kísérletező ember munkáját már nagyobb siker kísérte. A Barom íitenyésztés 1904. évi szept. 25-i száma erről így tudósít: „Új tojáskeltető gépet mutattak be a hódmezővásárhelyi kiállításon, amelyet Szabó István és Társa Orosházáról állított ki. Ez a gép villamossággal van berendezve. A melegséget villamoskészülék szabályozza. Az elemek feltöltése nagyon egyszerű. A gépből a lakásnak bármely részébe villamos-csengő vezethető, amely a legkisebb rendellenességet folytonos csengéssel jelzi... a minisztérium, mely állami segítséget is helyezett kilátásba, ezer darab ilyen villamos berendezésű keltetőgépre kért ajánlatot" 29 A tudósítás170