A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Gulyás Mihály: Baromfitartás és feldolgozás Orosházán, az első világháborúig

a fajták sokféleségére világítanak rá és arra, hogy az orosházi asszonyok gyakorolták a kakasivartalanítás nem könnyű műtétjét. 1821-ben egy ember arról tesz jelentést, hogy a „nyomásról 14 libája elveszett".

8 Egy 1822-ben készült jegyzőkönyvben azt olvashatjuk, hogy a ludakat „megjelelték".

9 A lakosság lúdjai és kislibái részére a falu mellett nyomás, illetve legelő állott rendelkezésre és hogy a tulajdonosok saját állataikat megismerjék, megjegyezték őket, ami a közelmúltig szokásban is volt. Orosházán egyébként Lúd utca név is volt, (a jelenlegi Tompa Mihály utca név előtt) amelyen valószínűleg a ludakat hajtották ki a legelőre. A tanács vezetői gondoskodtak a köz- és állategészségügyi előírások betartásáról is, erről ad tájékoztatást az 1843. év egyik jegyzőkönyve: „Tapasztaltatott, hogy némely lakosok a megdöglött szárnyas és másféle állatokat is a nyomásra és az utcákra kivetni szokták, anélkül, hogy a dögöket a földbe beásnák. Minden dög után hatszoros büntetés jár."

10 A Pesten nyomtatott Vasárnapi Újság 1857. dec. 20.-i számában egy orosházi vonatkozású rövid hírt olvashatunk: „(Baromfidög) pusztít több helyen. Orosházán egy nap egy udvarban 20—30 db is eldöglik." A betegség okát ekkor még nem ismerték. Az olvasók közül valaki a jelentős veszteségek miatt tájékoztatta a lap szerkesztőségét. Az 1860-ban készült kártérítési jegyzőkönyv már a „felesbe adott baromfitartás"ról ad először jelentést : Az ól feltörése után elloptak egy öreg ludat, és 24 libát. A felest kártérítésre kötelezték „ki kell fizetni a kapott időben felbecsült árat, 24 liba 4 frt, 1 öreg lúd 80 kr".

11 A Békés megyei Gazdasági Egylet 1876. év decemberi gyűlésén a fűzfaművelésnek és kosárfonásnak terjesztésével foglalkozik. A feladat szükségességét a következő érvekkel indokolja: „A csabai piaczokon nagyban űzetik a tyúktojás-kivitel Pest felé. Orosházán a kopasztott libák, libamájak és kappanok kivitele, másutt gyümölcsök stb. kivitele, mind ez pakkoló kosarakat igényel." E felsorolásból közvetve tájékoztatást szerezhetünk az akkor használatos szállítóeszközök anyagáról valamint a növekvő baromfifeldolgozásról.

12 Zlinszky István a Békés vármegyei Gazdasági Egylet története című könyvében ismerteti 1860—1896-ig a Békés vármegyében megrendezett kiállítások idejét.

13 Ebből megtudjuk, hogy Orosházán 1881-ben volt először állat-, termény-, gazdasági iparmű és háziipari kiállítás. A kiállítás nagyságáról nincs adatunk, ezért tájékoztatásul vesszük két szomszédos község adatait. Az 1860-ban Békésen megtartott állatkiállításra először hoztak fel baromfit. A 20 db ló, a 9 szarvasmarha és 8 sertés mellett „19 db baromfi lett bemutatva és bírálat alá bocsájtva." Ez időtől kezdve a kiállításokon már a baromfiakat is bemutatják, bírálják és díjazzák. 1862-ben a szarvasi termény- és baromfikiállításon 8 kiállító vett részt néhány darab hazai és cochin-kínai fajta baromfival. Itt már a fajtákról és a kiállítók számáról is szerzünk tudomást. Az Orosházi Újság 1884. évi lapjaiból szerezhetünk tudomást arról is, hogy „1885. évi május hó 5-től 10-ig Budapesten tartandó baromfi-kiállítás az első nemzetközi jellegű baromfi-kiállításunk leend". Ugyanezen tájékoztató kitér arra is, hogy ez a kiállítás nem az idegen fajtákra fekteti a fősúlyt, hanem „első sorban hazai baromfi fajának és fajtáinak szép és tökéletes kifejlődött példányokban való kiállítását tartja a kiállítási országos bizottsága kívánatosnak; önként értvén, hogy az idegen fajták is az őket megillető figyelemben fognak részesülni". A továbbiakban Székács István Békés megye közgazdasági előadója tájékoztatójában utal a baromfikivitel jelentőségére. „Megyénk községeinek piaczán naponta tapasztalható azon tény miszerint az e vidékbeli baromfi minden faja (tyúk, pulyka, lúd, kacsa, galamb) 167