A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Sin Lajos: Szántás gőzekével (Ahogy a gőzzel való szántást láttam a békéssámsoni Cserepespusztán)

utolsó forduló után a kezelő a következő fogásba kezdett. Ó döntötte el, hogy a következő fogást össze, vagy széjjel szántsa. Ez így ment napról-napra, míg föl nem lett a tarló szántva. Naponta früstöktől naplement előttig szántottak. Ha pedig vihar keletkezett, akkor a szántást abbahagyták, mert a gőzősnek nem volt lemezből készült védőteteje. A gépész az időjárást figyelte, s ha közeledtek a viharfelhők, a dűlőn várták meg a zivatar átvonulását. Esetleg bementek az Iványi, vagy a Varga tanyába, vagy a majorba — amelyik közelebb volt. Ha a kezelő azt vette észre, hogy a tűz már nem ég úgy, nincs olyan jó a huzat, a tűzcsövek kihúzását határozta el. Erre természetesen mindig a megállás után, vagy délben, vagy este került a sor. A tűzcsövek elkormozódása sokat függött a tüzelt szén minőségétől. Volt olyan szén, hogy délbe-este húzni kellett a csöveket, annyira körmölt. Este, ha a szántással megálltak, a szerelvénnyel beálltak a tanya melletti gyepes részre. Egy kicsit várni kellett, hogy az izzó szénréteg hűljön a rostélyon. Esetleg kihúzták a parazsat a hamutartóba. De ha a csőtisztításra rákészültek, akkor még a szántóföldön lesalakoltak. Közben a gőz nyomása is fogyott, esetleg már csak 12 atmoszféra volt. Azért még be tudott állni úgy, hogy reggel az indulás minél könynyebben történjen. Az ekés rendszerint segített: az ő feladata volt először а füstszekrény ajtaját kinyitni. Ez két csavarmenetes zárral történt. Igen pontosan kellett neki zárni, mert különben a tűz a kazánban nem jól égett. Ha kinyitották az ajtót, még egy belső védőlemez is volt hozzáépítve, az ajtótól 4—6 cm távolságban. Vagyis kettős ajtaja volt. Ez azért volt, hogy a tüzelésnél az ajtó fel ne hevüljön, ugyanis a tűzcsöveken keresztül a forró láng igen nyaldosta az ajtót. Ez a lemez átvette a hő nagy részét és levezette. Ez a védőlemez különben nemcsak a füstszekrény-ajtónál volt meg. A gőzgépeknél a tüzelőajtó szintén mindenütt védőlemezzel volt felszerelve. A csőtisztító szerszámot az ekés kihozta, ha az nem volt odakint. Aztán megkezdték a tűzcsövek kihúzását. Először a felsőrész valamely csövén kezdték. Az ekés egy tűzesőbe illesztette a tűzcsőtisziítót. A jobb kezével a tisztító nyelének a karikáját fogta, hogy biztonságosan és erősen tudjon vele húzni. Bal kezének hüvelyk és mutató ujjával egy kört rajzolt, amelyen a csőtisztító szára mozgott. Úgy kellett húzni a tisz1. ábra. A bekormozott tűzcsövek kitisztítása III. Tafel : Querschnitt des Zusammen- und Auseinanderpflügens 158