A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Sin Lajos: Szántás gőzekével (Ahogy a gőzzel való szántást láttam a békéssámsoni Cserepespusztán)

Szántás gőzekével SIN LAJOS Ahogy a békéssámsoni Cserepes-pusztán a gőzgéppel való szántást láttam Már gyerekkorom óta érdekelt a gőzgépek munkája.

1 Mint tanyánlakó parasztgyerek órák hosszáig bámultam a lokomoüvok működését. Egyaránt érdekelt a gőzgépes cséplés és szántás technikája. Később gépkezelői vizsgát is tettem. Az Orosházi Múzeum felkérésére emlékeim alapján leírtam a gőzeke és a vele való szántás minden csínját-bínját. Most azonban csak a szántással kapcsolatos visszaemlékezésemet közlöm. Hazánkban az egyik legnehezebb mezőgazdasági munkát, a szántást tudomásom szerint először 1871-ben gépesítették egy nagybirtokon. Ekkor kezdték meg a gőzgéppel való talajművelést. Két szántási rendszer alakult ki : a direkt és indirekt szántás. A direkt rendszerűnél a lokomotív vontatta az ekét maga után, míg az indirektnél a gőzgép, vagy a gőzgépek helyből vontattak drótkötél segítségével.

2 A megfigyelt szántás Békéssámson Cserepes-pusztán történt 1930. augusztusában. A szántógép tulajdonosa Dr. Lénárt János ügyvéd volt, aki csak a saját 100 holdas birtokán használta. Ekkora földön nem lehetett gazdaságosan az ilyen nagyteljesítményű gépet kihasználni, annak ellenére, hogy cséplésre is lehetett használni, miután a garnitúrához egy cséplőszekrény is tartozott. Az ügyvéd ezt perköltség fejében kapta „ostorkivágásig". Ez azt jelenti, hogy a hozzávaló kellékeket az utolsó csavarig megkapta. A gépet a környéken „az ügyvéd úr gőzekéje" néven ismerték. Mivel ennek nem volt kötéldobja, vele csak direkt módon lehetett szántani : szántásközben maga után húzta az ekét. Az amerikai (Case) gyártmányú 80 lóerős gőzgép 18 tonnát nyomott és 16 légkörrel dolgozott. Szénnel fűtötték és 8 ekevasat vontatott. A gép személyzete 3 főből állott : a gépészből, az ekésből és a lajtos-szenesből. A szántás előtti napokban néhány ember kikolompolta, kijelölte a tarlóföldet. A szántásra váró táblát öllel megfelelő nagyságú fogásokra osztották, mert a táblát fogásonként szántották. Mivel a birtok a Gyulamezőt és a Cserepes-pusztát elválasztó Keresztút mellett kezdődött, onnan kezdték a tábla fogásokra osztását. Először a tábla déli oldalán, a Hajdú Bálint-dűlőn ölezték ki a fogásokat, majd az északi oldalon, a Lehóczki-féle dűlőn. A fogásokat megjelölték. Ezután hozzáfogtak a kompoláshoz, amelyhez 2 ember kellett : a kompoló és az irányító. Az egyik dűlőn az első jelhez leszúrtak egy ásót s arra egy kabátot vetettek. A kompokat készítő, a letűzött ásótól elindult a társa felé, aki vele szemben a másik dűlőn, a fogás másik végén állt, s karjával irányította a feléje tartót. A kompoló minden 10—15 lépés után megállt és az irányító beintése után egy ásónyom földet kifordított. Az első fogás szélének kikompolása után a kompoló az ásót a következő fogásnál szúrta le és ismét kompolni indult, de ekkor az irányító már a második fogás végén állt. így kompolták ki az egész táblát. 149